Volt egy lány
Szólnak a templomban a harangok,
értem húzzák hát most a harangszót.
Így emlékeznek hangosan rám,
volt valahol itt egyszer egy lány!
Szeretett , nevetett és álmodott,
mindig szebbre , mindig jobbra vágyott.
Szerette volna megváltani a világot,
de mindenfelé zárt kapukat látott.
Neki sajnos itt nem termett babér,
csak vegetált az élet mezején.
Nem gazdagságra áhítozott,
látni akarta , nyílni a virágot.
Nem fényre , ragyogó pompára,
csak egy pillanatnyi boldogságra.
Hitte neki nyílik virág a réten,
érte szállt le a galamb a téren.
De nem akart , nem lehetett önző,
tudta , hogy a virág másnak is nő.
Elfogadta , ilyennek a világot,
másnak is mindig adott virágot.
Szeretet nagyon sok volt szívében,
kitárta , hogy mindenki elférjen.
Most érte, e lányért szól a harang,
emlékeztek rá , szíve már szabad!
Övé lett már az egész nagyvilág,
neki nyílik a réten minden virág.
Lelke már szabadon szárnyaló,
nem tartja láncon súlyos béklyó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése