Meleg van, de hiába ha mégis fázom,
vár valahol a titokzatos messzeség,
leküzdeni mond csábítását , hogy tudom,
de nézd a napom , olyan kevés !
Az idő volt , legyőzött , most már tudom ,
leverte álmaim vackor gyümölcsét ,
hiába vágy , hiába sóhajtozom ,
de nem búcsúzom , az élet a tét !
Kezemet szorosan, szívemre szorítva ,
szemem a napba néz , ott is téged keres,
harcolok én sors ellened , mérgesen, morogva,
hogy, vele töltsek el még éveket.
Fázva , vacogva , téged hiányolva ,
emlékekben időzve , örömöt lelek ,
végtelenben örökké egymáshoz simulva ,
feléd kedvesem várj csak , megyek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése