(2007, Január 15.)
Ott voltam
Tél volt, fagyos , zimankós hideg január.
Dolgoztam,
kiabálásra lettem figyelmes,
ég a kollégium!
Hajnal volt még , szinte semmit nem látunk,
a sötétségben a füst nem volt barátunk!
Álltunk ott , tétlenül és zaklatottan ,riadtan,
kollégákkal némán ,körülöttünk ijedt gyerekhaddal.
Fáztak!álltak ott reszketve , egy-szál semmibe,
még alig láttak ,álmukból terelték őket ide.
A füstből hamar , pillanatok alatt láng lett,
a kollégium tetején percek alatt óriásként csapott fel.
Mentettük amit lehetett, féltettük a gyerekeket,
sírva néztünk egymásra, ők velünk könnyeztek.
Borzalmas volt! A kétségbeesés pillanatait éltük!
Láttam égni az épületet, lángolt a munkahelyem,
lehet porig ég s nem lesz holnap kenyerem!
Tűzoltók jöttek, bátran a füstbe mentek,
harcuk a hatalmas lángtengerrel , szinte lehetetlen.
Nem győzték oltani ,hatalmas volt,a tető teljesen leégett.
S nekünk és a diákoknak a tűzben, mindenünk oda lett!
Ropogott minden ,hatalmas lángcsóva volt a tető,
oltani nem tudták már , elfogyott szinte itt az erő.
Fáztunk , sírtunk , mindent s reményt vesztetünk,
tanulni és dolgozni holnaptól hová kell jönnünk?
Most egyek voltunk mind , most az egyszer nem számított ,
tanár vagy diák , főnök ,kétkezi munkás vagy diplomás!
Egy pillanatra a bajban egyek voltunk,
egy cél érdekében összefogtunk.
Segítettek mások , és mi mindannyian,
azóta új gyönyörű kollégiumunk van.
De azt a télt még élek sosem feledem el,
az életünk égett s reményt vesztettünk akkor a tűzben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése