Fenyvesek közt szabadon

Ács Nagy Éva

Fenyvesek közt szabadon


Mondjátok meg most hatalmas fenyvesek,
miért nem ott születtem én köztetek?
Érzem én , hogy fenyvesek lánya vagyok ,
szabadon , gondtalan veletek dalolok.

Fenyvesek lánya , áll szilárdan , délcegen ,
kinek nem árt a magasban senki sem.
Gyökere erős, ott van, a domboldalban,
szíve dobog , minden rezdülésben, viharban.

Kitartó  ,meghajlíthatatlan , és büszke ,
néha egy eltévedt napfény játszik vele .
Csalogatja ,  várja , hogy visszatérjen ,
várja azt , hogy önmagától sose féljen .

Ne dúlja semmi szét a szabadság vágyát ,
ne vigye el senki boldognak vélt álmát .
Fenyveseknek lánya, s ott szabad vagyok ,
fenyvesek közt boldogan élek s halok !