Soha nem szűnök meg szeretni téged,
belém égett mindörökre nevetésed .
Szíved dobbanása eggyé vált velem,
sóhajod , a vágy , lett a lélegzetem.
Simogatásodat mint fényes ruhát őrzöm ,
tested melegét magamon kabátként viselem.
S a letaposott , fehér kaviccsal kirakott úton,
lábbelimmel, lábad nyomán lépkedem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése