Csak még anyám
Altatót dúdol lágyan a szél,
altatót , melyen anyám a keblén ringatott.
Álomba mindig így szenderültem,
a lágy énekszóra szépen elpihentem.
Bárcsak ringatna még most is a kéz,
altatót dúdolna a fülembe mint rég!
Csak még gyerekként simogatná a kezem,
csókok közt mondaná , aludj egyetlenem!
Csak még vele otthon kicsit lehetnék,
még vele babázni úgy de úgy szeretnék!
Varrná nekem a két kezével a babaruhát,
fésülné kedvenc Barbim kócos szőke haját!
Vagy még jönne le utánam mérgesen a parkba,
s mondaná hangosan , gyere rögtön haza !
De nem szól már nekem , némán hallgat,
nem fogja a kezem , mozdulatai elfáradtak.
Felnőttem , egyedül irányítom sorsomat,
s ő csendben maga elé néz s bólogat!
Csak még szólna nekem , gyereknek a szó,
csak még kiabálna rám s mondaná azt , hogy jó!
Csak még egy kicsit lehetnék nemtudomka gyerek ,
ő tanítana én meg figyelek s nevetek.
Mindent úgy tennék ahogy ő mondja , akarja ,
szeretlek anyám , ezt kifejezni nem tudom,
szeretlek örökké s ha kell érted halok !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése