Kesergő vér
Vérem volt ,most is az, belőlem lett,
ha én lélegeztem , ő is lélegzet .
Ha megmozdultam , mozdult ő is,
dobbant a szívem , dobbant övé is .
Ha a hidegtől remegve vacogtam ,
mellé bújtam, melegített , nem fáztam.
Fájt valami , akkor fájt velem,
könnyeitől, könnyes lett szemem.
Életem adtam neki , nem kérte,
most magányom lett a díj érte.
Vérem mi eddig csak érte folyt ,
illet egy kárörvendő mosolyt .
Már nem kér , nem kell több belőlem ,
miért van ez így ,ezt nem értem !
Vérem ő, én meg nem tagadom ,
talán egyszer visszatalál , várom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése