Anyám őszhajú kedves , bájos asszony,
ki úgy tud szeretni , ahogy más soha!
Anyám szemében gyémántkönny csillog,
ha rám néz, kék lesz az ég , elolvadok.
Anyámnak kicsit hajlott már a háta,
lába dagadt , de nem pihen , teszi a dolgát.
Anyám még most is ,mindig büszke rám,
vétettem, de tudja ember vagyok csupán.
Nem haragszik már ő senki másra,
rám sem, csak erre a furcsa világra!
Anyám arca sápadt , rajt bánatvirág nyílik ,
hervad , ha nem hallja gyermekei hírét!
Anyámnak száz sebből vérzik a lelke,
hogy mennyi lett a reményt vesztett , hittelen .
S ha lát éhező , kéregető nincstelent ,
szalad fürgén ,szel egy karaj kenyeret.
A kidobott kutyákat is befogadja,
az utcán kóborolni őket sem hagyja.
Anyámnak nagy és hatalmas a szíve,
az egész világ biztosan elfér benne!
Anyám ha meghal, megszakad az ég is ,
de kisüt a nap , szivárvány lesz mégis!
Anyám büszke , büszke gyermekeire s rám,
de én vagyok büszkébb , hogy ő az én anyám!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése