Fekete lett nekem a hajnal,
nincs éj lassan, nincs már nappal.
Amihez nyúlok, mindig fájok,
összeomlik, belőle sárt dagasztok.
Néha ha mégis kisüt a nap,
gyorsan felé tartom arcomat.
De valahol tombol már a vihar,
jön felém, s mindent felkavar.
Száraz avar jelzi utamat,
keseríti örökre sorsomat.
Jelek ,melyet nekem te okoztál,
vihar, melybe te sodortál!
Taszítasz folyton le a mocsárba,
közel a vég, eljössz nemsokára!
Halálomig küzdök , ellen állok,
maradok még, azért is felállok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése