Villan a fény ,valahol lobban láng ,
álmomon egy árnyék suhan át .
Összevissza ver bolond szívem ,
hófehér lett hirtelen arcomon a félelem.
Minden tagom reszket , felém közelít ,
hangosan , hallatszik a szívzörejem.
Villanypóznán bánat madár fészkel,
ő és egy felhő takarja el előlem hát a fényt.
Kérdezem miért van mindez ,mondd miért?
várok mindig csak várok , ezt is miért ?
Felelet miért nincs , választ nem ad hát senki ,
várom néha türelmesen , de néha nem,
várom tovább a végzetem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése