Egymagamban , állok, tátongó mélység előtt,
háborog a lelkem, köröttem csendes a sziget.
Tökéletességre törekedtem, egész életemben,
de legyőztek, úrrá lett rajtam a játékszenvedély.
Tudom mi volt mások rám ható véleménye,
sudár termetem most összeomlott a végre.
Szisszenő kígyók , átkot szórtak fejemre ,
mámortól ittas vámpírként szomjaztak véremre.
Most állok itt , megadva, feladva magam,
hallucinálok, recsegnek bennem szónoklatok.
Tétován lépek , lassul mozgásom , ugorni készülök,
de hirtelen felnézek az égre, hát azért sem menekülök!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése