.jpg)
Sötét az ég , vihar van,
hullámzik tajtékzik a Balaton.
Lassan nem látszik a túlpart,
keserűség a szívembe mart!
Tördeli a szél a jegenyefákat,
dobálja összevissza a csónakokat.
Ijedt vagyok, látom a víz erejét,
átveszi a hatalmat a csend felett.
Szívem hevesen dobog,
magamban hangosan imádkozom.
A nádas mint valami szörnyeteg,
furcsa hangot ad ,s én félek.
Félelmemben a víz az úr,
néma vagyok , most nem szólok.
Remegek, s várom a napfényt,
várom a győztes reményt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése