Első csókom
Egy félénk nyúlánk tinilány ,
ki még élt az álom határán!
Ez voltam én , a nagy bohém.
Nem érdekelte más csak a játék,
hitte a szerelemre ráér még!.
Hirtelen jött akkor a nagy csoda,
egy fiú várt elbújva kapuban.
Kezem izzadt , lábam reszketett,
s belül lázas voltam, tűz égetett.
Az ölelése olyan volt nekem,
mint hullámzás a tengeren.
A csókja , az első igazi csók,
melyben a félelmem is benne volt.
Tavasz ízű , lágy és puha selymes.
Közben testem átjárta a remegés.
Nem tudtam , hogy mi ez a szenvedés.
Szívem hevesen ver , vérem lüktet,
és én ölelni , csókolni vágyom,
tudtam , éreztem ez nem lehet álom!
Az első szerelem , csók , édes tüze éget,
azt kívántam ,bárcsak ne érjen véget!
De sajnos , hogy egyszer vége lett,
ahogy a fiú is tovább lépett.
De én őrzöm őt , emlékeimben,
szívemben újra és újra átélem.
Azóta sok forró , vágyó csókot kaptam,
de az első csók íze most is itt van.
A fiúra talán már nem is emlékszem,
de a csókra arra még igen.
Az első csók kicsit még ügyetlen,
de tüze örökké folyton ég,
az első csókot mindig érzed!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése