Éreztem, az ajtó csapódott,
s a szél feltámadt ,
a függöny hirtelen meglebbent,
lépteket hallottam, mintha te
jöttél volna meg!
A homályos fényben tarka lepke repült ,
láttam , mint-ahogy láttalak téged ,
nyugalom öntött el , repdesett szívem,
tudtam szép a világ !
Mert érezhetlek , simogathatlak
újra és újra mint rég .
Álmodtam veled ,
holdvilágos éjjel átkaroltál ,
bíborszínbe lángolva burkoltál ,
cirógattál, bejártad testemet ,
s az enyém érintésedre remegett !
Ismerős volt minden ,
minden illat , minden perc,
„déjà vu” érzésem volt, és valódi !
Beszéltél, beszéltem veled,
közelséged nem rémisztett,
szívtam magamba illatod,
csüngtem rajtad , hallgattalak!
Már átéltem ,már láttam
tudom ezt a pillanatot ,
de elmentél örökre ,
nekem örökségem a félhomály ,
de álmom , vágyam maradt ,
szívem neked mindig nyitva áll!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése