Keserű valóság
Megint lecsapott a zord halál,
tudta , új lelket magának talál.
Nem érdekelte őt most már semmi,
útjában nem állt itt megint senki.
Jött, látott s talált és győzött!
az életbe gyorsan beelőzött.
Elvitte hát magának a lelket,
hagyott csak bánatot és könnyet!
Elbújni mi nem tudunk előle,
nem lesz sorsunknak menedéke.
Miért ilyen kegyetlen a halál,
miért , hogy mindenkire rátalál?
Születünk , élünk, meddig szenvedünk,
meghalni mi nem nevetve megyünk!
Marad itt a földön a fájdalom,
erre nincsen semmi vigaszom!
Tudom , hogy a győztes mindig ő lesz,
a szív fájón dobog , a szem lesz könnyes!
Gyászolunk , siratunk , míg élünk,
aztán egyszer csak , sírnak értünk!
Élet felett a halál lesz győztes,
valahol értünk ég majd a mécses.
Bánatunkra egy a vigaszunk,
élünk még , addig is vigadunk.
De a halál egyszer úgyis eljő,
soha nem tudni van -e még idő!
Ráérek még kicsit valamire,
várhatok még itt valakire?
Vagy csak már őt lesem , őt várom,
halál lesz a kedvesem vagy párom?
Álmodom éppen vagy ébredek,
vagy álomban is halált kísértek?
Keserű valóság fekete halál,
menj messzire , rám még ne találj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése