(Magamnak)
Írta: Ács Nagy Éva
A nénit akit választottam , gyerekkorom óta ismerem, hogy miért róla akarok írni, ez volt az egyik szempontom. A másik az , hogy a szeme boldogan fénylett , a csillogását nem ölte meg a tragédia, vidámságát,
nem nem vette el az idő. Itt él az otthonban , kedves segítőkész ember, tele élettel, tele energiával. Mosolygós ,szeretni való lény, amolyan mama ideál.Mindenkivel jó a kapcsolata, szívesen vesz részt a foglalkozásokon.
74 éves , de állapota aktív , mentálisan jól van, önálló ,nem szorul segítségre. De nem volt ez mindig így!!Mesélte férje meghalt, azóta
ment teljesen tönkre, gyermekei kihasználták, csak a pénzéért kellett , mindenét eladtak,semmije sem maradt, menekült saját családja elől.
Kicsit zavart volt mikor rátaláltak, de azóta teljesen jól van, fiával rendeződött a kapcsolata, lánya nem látogatja, nincs pénze így már nem is kell. De ő azért vidám, ugyanúgy nevet rám mint gyermekkoromban!Emlékszem mennyire szeretett minket, mindig kínált valami finomsággal,.Most is olyan, mint akkor, elmegyek mellette megölelget, simogat, hálás nekünk, de nekem ezért nem kell hála, ez a feladatom, segíteni vagyok itt, akár fizikailag ,akár mentálisan. Sajnálom őt, de lehet nem is kéne, mert boldognak látszik, de tudom belül fáj neki, fáj az amit a sors rámért. De nem kesereg , nem fordult magába , nyitott a
külvilág és nyitott az emberek felé..Eszembe jut a kalács illata amit ő adott nekünk apró gyermekeknek. Érzem rajta a fahéj bűvös illatát , mely beleégett a bőrébe..Copfos kislányként így él az emlékeimben, sosem felejtem el őt, várom mindig hogy láthassam és szemeibe remélem egy kis fényt mindig csalok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése