Büszke vagyok rád

Ács Nagy Éva

Büszke vagyok rád

Anyám őszhajú kedves , bájos asszony,
ki úgy tud szeretni , ahogy más soha!
Anyám szemében gyémántkönny csillog,
ha rám néz, kék lesz az ég ,  elolvadok.
Anyámnak kicsit hajlott már a háta,
lába dagadt , de nem pihen , teszi a dolgát.

Anyám még most is ,mindig büszke rám,
vétettem, de tudja ember vagyok csupán.
Nem haragszik már ő senki másra,
rám sem, csak erre a furcsa világra!
Anyám arca sápadt , rajt bánatvirág nyílik ,
hervad , ha nem hallja gyermekei hírét!

Anyámnak száz sebből vérzik a lelke,
hogy mennyi lett a reményt vesztett , hittelen .
S ha lát  éhező , kéregető nincstelent ,
szalad fürgén ,szel egy karaj kenyeret.
A kidobott kutyákat is befogadja,
az utcán kóborolni őket sem hagyja.

Anyámnak nagy és hatalmas a szíve,
az egész világ biztosan elfér benne!
Anyám ha meghal, megszakad az ég is ,
de kisüt a nap , szivárvány lesz mégis!
Anyám büszke , büszke gyermekeire s rám,
de én vagyok büszkébb , hogy ő az én anyám!!

Átéltem újra

Ács Nagy Éva

Átéltem újra

Éreztem, az ajtó csapódott,
s a szél feltámadt ,
a függöny hirtelen meglebbent,
lépteket hallottam, mintha te
jöttél volna meg!
A homályos fényben tarka lepke repült ,
láttam , mint-ahogy láttalak téged ,
nyugalom öntött el , repdesett szívem,
tudtam szép a világ !
Mert érezhetlek , simogathatlak
újra és újra mint rég .
Álmodtam veled ,
holdvilágos éjjel átkaroltál ,
bíborszínbe lángolva burkoltál ,
cirógattál,   bejártad testemet ,
s az enyém érintésedre remegett !
Ismerős volt minden ,
minden illat , minden perc,
„déjà vu” érzésem volt, és valódi !
Beszéltél, beszéltem veled,
közelséged nem rémisztett,
szívtam magamba illatod,
csüngtem rajtad , hallgattalak!
Már átéltem  ,már láttam
tudom ezt a pillanatot ,
de elmentél örökre ,
nekem örökségem a félhomály ,
de álmom , vágyam maradt ,
szívem neked mindig nyitva áll!

Vár rám

Ács Nagy Éva

Vár rám

Fent magasan vár az álom,
felhők mögött megtalálom.
Boldogság ragyog arcomon,
tündérek jele lesz homlokomon.
Szívem végre megnyugodott,
vérem is  itt lecsillapodott .
Fent magasan vár az álom
felhők mögött megtalálom

Kezdet és vég

Ács Nagy Éva

Kezdet és vég

Fekete lett nekem a hajnal,
nincs éj lassan, nincs már nappal.
Amihez nyúlok, mindig fájok,
összeomlik, belőle sárt dagasztok.
Néha ha mégis kisüt a nap,
gyorsan  felé tartom arcomat.
De valahol tombol már a vihar,
jön felém, s mindent felkavar.
Száraz avar jelzi utamat,
keseríti örökre sorsomat.
Jelek  ,melyet nekem te okoztál,
vihar, melybe te sodortál!
Taszítasz folyton le a mocsárba,
közel a vég, eljössz nemsokára!
Halálomig küzdök , ellen állok,
maradok még, azért is felállok!

(2007, Január 15.) Ott voltam

Ács Nagy Éva
(2007, Január 15.)
Ott voltam

Tél volt, fagyos , zimankós hideg január.
Dolgoztam, 
kiabálásra lettem figyelmes,
ég a kollégium!

Hajnal volt még , szinte semmit nem látunk,
a sötétségben a füst nem volt barátunk!
Álltunk ott , tétlenül és zaklatottan ,riadtan,
kollégákkal némán ,körülöttünk ijedt gyerekhaddal.
Fáztak!álltak ott reszketve , egy-szál semmibe,
még alig láttak ,álmukból terelték őket ide.
A füstből hamar , pillanatok alatt láng lett,
a kollégium tetején percek alatt óriásként csapott fel.
Mentettük amit lehetett, féltettük a gyerekeket,
sírva néztünk egymásra, ők velünk könnyeztek.

Borzalmas volt! A kétségbeesés pillanatait éltük!
Láttam égni az épületet, lángolt a munkahelyem,
lehet porig ég s nem lesz holnap kenyerem!
Tűzoltók jöttek, bátran a füstbe mentek,
harcuk a hatalmas lángtengerrel , szinte lehetetlen.
Nem győzték oltani ,hatalmas volt,a tető teljesen leégett.
S nekünk és a diákoknak a tűzben, mindenünk oda lett!
Ropogott minden ,hatalmas lángcsóva volt a tető,
oltani nem tudták már , elfogyott szinte itt az erő.
Fáztunk , sírtunk , mindent s reményt vesztetünk,
tanulni és dolgozni holnaptól hová kell jönnünk?
Most egyek voltunk mind , most az egyszer nem számított ,
tanár vagy diák , főnök ,kétkezi munkás vagy diplomás!

Egy pillanatra a bajban egyek voltunk,
egy cél érdekében összefogtunk.
Segítettek mások , és mi mindannyian,
azóta új gyönyörű kollégiumunk van.
De azt a télt még élek sosem feledem el,
az életünk égett s reményt vesztettünk akkor a tűzben!

Kesergő vér

Ács Nagy Éva
Kesergő vér

Vérem volt ,most is az, belőlem lett,
ha én lélegeztem , ő  is lélegzet .
Ha megmozdultam , mozdult ő is,
dobbant a szívem , dobbant övé is .
Ha a hidegtől remegve vacogtam ,
mellé bújtam, melegített , nem fáztam.
Fájt valami , akkor fájt velem,
könnyeitől, könnyes lett szemem.

Életem adtam neki , nem kérte,
most magányom lett a díj érte.
Vérem mi eddig  csak érte folyt ,
illet egy kárörvendő mosolyt .
Már nem kér , nem kell több belőlem ,
miért  van ez így ,ezt nem értem !
Vérem ő, én  meg nem tagadom ,
talán egyszer visszatalál , várom!

Az emlék él

Ács Nagy Éva
Az emlék él

Temettelek , felednék ,
de múltban százezernyi emlék van.
S perceimben hol szívem dobog ,
százezernyi a pillanat , mely feléd visz.
Hozzád közelít  ,felednék ,
de az emlék mindig vissza hív!

Várok mert mást nem tehetek

Ács Nagy Éva

Várok mert mást nem tehetek

Villan a fény ,valahol lobban láng ,
álmomon egy árnyék suhan át .
Összevissza ver bolond szívem ,
hófehér lett hirtelen arcomon a félelem.
Minden tagom reszket , felém közelít ,
hangosan , hallatszik a szívzörejem.
Villanypóznán bánat madár fészkel,
ő és egy felhő takarja el előlem  hát a fényt.
Kérdezem miért van mindez ,mondd miért?
várok mindig csak várok , ezt is miért ?
Felelet  miért nincs , választ nem ad  hát senki ,
várom  néha türelmesen ,  de néha nem,
várom tovább a végzetem.

Szerelmes vajúdás

Ács Nagy Éva

Szerelmes vajúdás

Szerelmes szavaim  még füledbe dúdolnám,
szívem ritmusát neked halkan el dalolnám.
Lágyan csak úgy de úgy ölelnélek kedvesem,
de tapogatózom csak,  semmit érint kezem.
Kétségeim közt keseredve keresem tiedet,
könnyet hullatva párnámra , elveszett hitem!
Vajúdok én magam kínok és fájdalmak között ,
a szerelem miért távozott , még el sem köszönt!

Tied minden

Ács Nagy Éva
Tied minden

Szeretném álmaidat birtokolni,
szerelmedet édes teherként cipelni.
Szeretném valóra váltani az álmod,
neked adnám mire szíved vágyott.

Neked adom a madarak énekét,
hallgasd dobogó szívem üzenetét.
Neked adom a rétek minden virágát,
szíved mélyébe jól rejtsd el illatát.

Érezd akkor is , mikor már nem nyílnak,
az emlékek mindig csak daloljanak.
Neked adom a rohanó patakot,
vizében lásd meg a világban a jót.

Neked adom szívem minden dobbanását,
halld meg benne lelkem sóhajtását.
Tied vagyok , éltem te vagy , örök szerelmem,
tied a fájdalmam , múló életem,
tied hát minden , tied a lélegzetem!

Máshol járt a gondolat

Ács Nagy Éva
Máshol járt a gondolat

Legjobb lenne máshol lenni, ma ez volt a gondolatom, tétlen voltam s én aki pörgős vagyok, ezt nem bírom. Ásítoztam, jobban elfáradtam mintha százfelé szakadtam volna.. Ültem a kanapén, nézelődtem, néha elejtettem társaim felé egy kényszeredett mosolyt . De én nem voltam benne, nem voltam itt!!Valahol az unalom és a semmittevés határán jártam s nem értettem miért vagyok még itt? Miért nem ott vagyok ahol van mit tenni, ahol nem a másik szájából kell a melót ellopni. Hasznosan is tölthetném az időmet, vagy itt , vagy máshol. Tanulj mondták,, de mit? füzeteim otthon, könyvem szintén, gyakorlatot kéne még kicsit magamévá tenni , mert úgy érzem semmit sem tudok! De így nem lehet, ülni tudok, azt már nem kell tanulnom,amit kellene az meg nincs , de talán az évek, majd a tapasztalat útján megtanulok mindent ami szükséges! Addig is ülök, ásítozom a kanapén, csajok kibéreltem!! Nem adom, az enyém , semmitevésemhez szükségem van rá!!Ez van , itt vagyok és nem máshol,, tanulok!!

Akarok én lenni

Ács Nagy Éva

Akarok én lenni

Akarok én mindig bohóc lenni ?
belül sírni, mindenkit nevettetni ,
mások örömére bukfencet vetni ,
ha nem kell nekem akkor is elesni .

Vajon akarom érzéseim elfojtani ?
akkor is ha éppen nem tetszik semmi ,
önmagam valóban én mikor lehetek ,
igazi arcom mikor mutathatom meg !

Miért kell a külvilágnak mást mutatni ,
minden mi bennem zajlik megint titkolni ,
poros porondon állni , jópofát vágni ,
fetrengeni s majd újra felállni .

S megint esni , zuhanni a semmibe ,
beállni majomnak a rácsos ketrecbe ,
lelkemben őrlődve teljesen elvérezni ,
élni így  ,vagy talán már nem  is élni !

Érzéseimmel  örökké hadakozva ,
csatát vívni , mindenről lemondva ,
vesztesként  kullogva fejet hajtva ,
Hát akarok én lenni szánalom bohóca?

Első csókom

Ács Nagy Éva
Első csókom

Egy félénk nyúlánk tinilány ,
ki még élt az álom határán!
Ez voltam én , a nagy bohém.
Nem érdekelte más csak a játék,
hitte a szerelemre ráér még!.
Hirtelen jött akkor a nagy csoda,
egy fiú várt elbújva kapuban.
Kezem izzadt , lábam reszketett,
s belül lázas voltam, tűz égetett.
Az ölelése olyan volt nekem,
mint hullámzás a tengeren.
A csókja , az első igazi csók,
melyben a félelmem is benne volt.
Tavasz ízű , lágy és puha selymes.
Közben testem átjárta a remegés.
Nem tudtam , hogy mi ez a szenvedés.
Szívem hevesen ver , vérem lüktet,
és én ölelni , csókolni vágyom,
tudtam , éreztem ez nem lehet álom!
Az első szerelem , csók , édes tüze éget,
azt kívántam ,bárcsak ne érjen véget!
De sajnos , hogy egyszer vége lett,
ahogy a fiú is tovább lépett.
De én őrzöm őt , emlékeimben,
szívemben újra és újra átélem.
Azóta sok forró , vágyó csókot kaptam,
de az első csók íze most is itt van.
A fiúra talán már nem is emlékszem,
de a csókra arra még igen.
Az első csók kicsit még ügyetlen,
de tüze örökké folyton ég,
az első csókot mindig érzed!

Hol van

Ács Nagy Éva

Hol van

Hová tűnt el  kérdem a fény,
miért van itt csak sötét felleg?
Mely jön felém, folyton követ,
s vele én szürke köddé lettem!

Várom a reményt

Ács Nagy Éva

Várom a reményt

Sötét az ég , vihar van,
hullámzik tajtékzik a Balaton.
Lassan nem látszik a túlpart,
keserűség a szívembe mart!
Tördeli a szél a jegenyefákat,
dobálja összevissza a csónakokat.
Ijedt vagyok, látom a víz erejét,
átveszi a hatalmat a csend felett.
Szívem hevesen dobog,
magamban hangosan imádkozom.
A nádas mint valami szörnyeteg,
furcsa hangot ad ,s én félek.
Félelmemben  a víz az úr,
néma vagyok  , most nem szólok.
Remegek, s várom a napfényt,
várom a győztes reményt!

Esettanulmány (Magamnak)

Esettanulmány
(Magamnak)
Írta: Ács Nagy Éva

A nénit akit választottam , gyerekkorom óta ismerem, hogy miért róla akarok írni, ez volt az egyik szempontom. A másik az , hogy a szeme boldogan fénylett , a csillogását nem ölte meg a tragédia, vidámságát,
nem nem vette el az idő. Itt él az otthonban , kedves segítőkész ember, tele élettel, tele energiával. Mosolygós ,szeretni való lény, amolyan mama ideál.Mindenkivel jó a kapcsolata, szívesen vesz részt a foglalkozásokon.
74 éves , de állapota aktív , mentálisan jól van, önálló ,nem szorul segítségre. De nem volt ez mindig így!!Mesélte férje meghalt, azóta
ment teljesen tönkre, gyermekei kihasználták, csak a pénzéért kellett , mindenét eladtak,semmije sem maradt, menekült saját családja elől.
Kicsit zavart volt mikor rátaláltak, de azóta teljesen jól van, fiával rendeződött a kapcsolata, lánya nem látogatja, nincs pénze így már nem is kell. De ő azért vidám, ugyanúgy nevet rám mint gyermekkoromban!Emlékszem mennyire szeretett minket, mindig kínált valami finomsággal,.Most is olyan, mint akkor, elmegyek mellette megölelget, simogat, hálás nekünk, de nekem ezért nem kell hála, ez a feladatom, segíteni vagyok itt, akár fizikailag ,akár mentálisan. Sajnálom őt, de lehet nem is kéne, mert boldognak látszik, de tudom belül fáj neki, fáj az amit a sors rámért. De nem kesereg , nem fordult magába , nyitott a
külvilág és nyitott az emberek felé..Eszembe jut a kalács illata amit ő adott nekünk apró gyermekeknek. Érzem rajta a fahéj bűvös illatát , mely beleégett a bőrébe..Copfos kislányként így él az emlékeimben, sosem felejtem el őt, várom mindig hogy láthassam és szemeibe remélem egy kis fényt  mindig csalok.

Hiú ábránd és valóság

Ács Nagy Éva
Hiú ábránd és valóság

A lány büszke volt, mindig álmodozott ,
álmodott nagy házat , ezüst autót.
Álmodott szebb és boldogabb életet,
de a valóság elvitte az ígéretet.
A sorsa elsodorta távolra az álmot,
elvitte messzire a hiú ábrándot.
Tovaszállt minden amire vágyott,
maradt a valóság, s lelke megrogyott.
Büszkesége pilleszárnyon szállt tovább,
mozgása lelassult, olyan lett mint egy báb.
Beletörődve sorsába már nem álmodott,
élte a régi életét ,lelke lenyugodott.
Kis kunyhójában tette a mindennapi dolgát ,
este örömmel ölelte hat apró porontyát.
Párja derék , szorgos jó emberke,
Istennek nagyon hálás is volt érte.
Már nem akart, házat , ezüst autót,
családjának élt, nem kísértette a sorsot.
Ha rájuk néz , szeme könnytől csillog,
Sosem hittem volna , leszek én valaha boldog!
Büszke volt újra , büszke magára ,
de legjobban büszke népes családjára!
Álmát ily módon váltotta igazán valóra,
boldog volt ő, még ha nem is telt autóra.

Elmegyek

Ács Nagy Éva

Elmegyek

elmegyek
nem marad semmi belőlem
elmegyek
létem elfoszlik tova libben
elmegyek
langyos csendes esőben
elmegyek
viharban orkánerejű szélben
elmegyek
nyári melegben napsütésben
elmegyek
nevetve vagy talán sírva
elmegyek
nélküled könnyet hullatva
elmegyek
ölelésed csókod nélkül
elmegyek
tudom ez lesz sorsom végül

Fogadd be a hontalant

Ács Nagy Éva

Fogadd be a hontalant
Fohász

Istenem te föld,
fogadd be őt
fogadd mint hazatérőt!
Engedd neki ,hogy itt
végleg megpihenjen,
hogy hazát itt keressen!
Légy neki te az otthona,
lehet talán, hogy ,
sehol sem volt jó sora.
Fogadd a hontalant,
adj neki helyet akár
a domb alatt.
Szeresd őt ,mint aki itt
született,hisz
hazát szíve itt keresett.
Gyámolítsd útját,
ne legyen rögös!
Hontalanként jött,
hazát talált,
fogadd őt,mit apa a fiát!
Neveld igaz emberré ,
tanítsd igaz hitűvé.
Istenem te föld,
kérlek fogadd be őt!
S tudni fogja mit jelent,
a föld mit megszeretett!

Egy pillanat volt

Ács Nagy Éva
Egy pillanat volt

Egy pillanat volt , egy röpke álom,
egypercnyi csodás gyönyörű varázs,
szólni nem tudtam , mereven álltam ,
csak némán néztelek vágyakoztam .

Egy pillanat volt , egy röpke álom,
de nekem a mindent jelentette ,
szívem lángra lobbant ott párpercre ,
feledtem a tegnapot , csak ma volt .

Egy pillanat volt , egy röpke álom,
akkor megint újra bízni kezdtem ,
melyet hittem már rég elvesztettem ,
de most táncolt újra beteg szívem .

Egy pillanat volt, egy röpke álom,
egy perc volt , mely lett nekem halálom ,
egy perc , hol csendben némák maradtunk,
egy pillanat és tovább rohantunk .

Egy pillanatnyi röpke álom,
egy perc alatt megszűnt magányom ,
félelmem is elrepült hirtelen ,
szorongtam de ez nem volt félelem ,
egy perc volt , melyben ott volt minden !

Zimányi Alajos, Nagy Károly, Szebenyi Judit, Ács Nagy Éva. Közös vers! Megváltásért kiáltok

Zimányi Alajos, Nagy Károly,
Szebenyi Judit, Ács Nagy Éva.
Közös vers!
Megváltásért kiáltok

Lelkem fátylát az idő ajtaja odacsípte,
hogy időtlen időkre ezt a pillanatot ,
egy fénykép megőrizze.
Meglebbent vágyam az igaz érzésre ,
már csak a legszebb tisztulásra várok.
Ruhámat lengeti összevissza a szél,
ereje átjárja teljesen  testemet.
Lelkem belseje egyre szebb lesz ,
minden mi rút volt , tova szált.
A testem megváltásért kiált
most hullámzik lelkem mint a tenger .
Hiányzik Alim mint nemegyszer ,
remegek, fázom segítségért kiáltok .
Legbelül minden ellen lázadok !
A sorsom miatt, mi mindig cserben hagy
te élet egy fájó foghúzás vagy !
Elindulok , már  nem tétovázom .
nem viszem tovább mindenki terhét .
Elég nekem amit rám rakott az élet.
hát távozzatok tőlem rút  lidércek!

Ma minden más

Ács Nagy Éva
Szebenyi Judit

Ma minden más

Ma minden más lett, változott,
fáj elég változásokból.
Zavart , mellettem a világ,
nem viszem más baját, gondját.

Próbálok talpon maradni,
embernek maradni, élni.
Haladok a változással.
Bár megrémít a valóság.

Keresem a régi álmom ,
akit szerettem elhagyott.
Van még időm megtalálni,
kit lehet szívből szeretni.

Más minden, de szívem maradt,
szeret és remél minden nap.
Ébren várom a holnapot,
én türelmesen megvárom.

Vasárnap volt

Ács Nagy Éva

Vasárnap volt

Vasárnap volt , gondolom, azt hiszem,
vasárnap , mikor elért a szerelem,
Ünnep volt talán  , most már tudom,
ünnep , fejem ott volt a válladon.
Testem hozzád simult szorosan,
számat  csókra nyújtottam szorgosan.
Felettünk az égen egy felhő sem volt,
szivárványszínű lett most az égbolt.

A tenger hulláma érte el szívem,
közelségedre vágytam kedvesem.
Vasárnap volt,  a nap is melegített,
tested forrósága engem hevített.
Akartalak ott és mindörökre,
kezem  , életem tettem  tiedbe.
Vasárnap, ünnep nekem egyre megy,
ünnep mindennap mert itt vagyok veled.

Születésnapodra Neked kincsem.

Ács Nagy Éva

Születésnapodra
Neked kincsem.

Amikor megszülettél, daloltam neked,
te voltál az első, ki megszépítetted az életem.
Amikor karomba fogtalak , minden bajom tova lett,
rám nevettél, vagy mosoly volt?már nem emlékszem.
De a legszebb dolog volt az életemben,
hogy te lettél nekem, és én anya lettem
Minden más megszűnt számomra ,
a bulik, barátok, cimborák!
Nekem csak te léteztél, vártam rád,
megtanítottál, hogy anya legyek,
megtanítottad , másképp éljek!
Köszönöm, hogy vagy , melyet sose bántam meg,
felnőttem együtt veled!! Szeretlek!!

Motiváció

Ács Nagy Éva

Motiváció

A veszteségek a csalódások a könnyek erősítik meg az embert!
A hibák , a nem sikerült dolgok tesznek aktivá , motiválásra késztetnek!

Százszor halva

Ács Nagy Éva
Százszor halva

A csalódás ma százszor megölt,
kegyetlenül szívem közepébe döfött.
Fájt , de ellene tehetetlen voltam,
egyszer élek ,s most százszor haltam!

Csak még anyám

Ács Nagy Éva
Csak még anyám

Altatót dúdol lágyan a szél,
altatót , melyen anyám a keblén ringatott.
Álomba mindig így szenderültem,
a lágy énekszóra szépen elpihentem.
Bárcsak ringatna még most is a kéz,
altatót dúdolna a fülembe mint rég!

Csak még gyerekként simogatná a kezem,
csókok közt mondaná , aludj egyetlenem!
Csak még vele otthon kicsit lehetnék,
még vele babázni úgy de úgy szeretnék!
Varrná nekem a két kezével a babaruhát,
fésülné kedvenc Barbim kócos szőke haját!

Vagy még jönne le utánam mérgesen a parkba,
s mondaná hangosan , gyere rögtön haza !
De nem szól már nekem , némán hallgat,
nem fogja a kezem , mozdulatai elfáradtak.
Felnőttem , egyedül irányítom sorsomat,
s ő csendben maga elé néz s bólogat!

Csak még szólna nekem , gyereknek a szó,
csak még kiabálna rám s mondaná azt , hogy jó!
Csak még egy kicsit lehetnék nemtudomka gyerek ,
ő tanítana én meg figyelek s nevetek.
Mindent úgy tennék ahogy ő mondja , akarja ,
szeretlek anyám , ezt kifejezni nem tudom,
szeretlek örökké s ha kell érted halok !

Indulhat a horgászat

Ács Nagy Éva

Indulhat a horgászat

Nyár van , hívogat a tópart,
csalogat, csábít a hűs víz.
Enyhet ígér ebben a melegben,
napsütéses szép idő van .
Pakolok , elkezdődhet a nyaralás !
Strandkendőm magamra kötöm,
napernyőm fejem fölé tartom.
Kezem ásványvízzel teli,
a jégkocka torkom reszeli !
Eszeveszett szerelem ez ,
jöhet a nyár és romantika .
Illegek, billegek , csalit kivetek,
kacsintok vagy százat !
Itt a nyár , tombol a szenvedély ,
rajta már ,
na fiuk , kezdődhet a hooorgászat!!

Az én utam

Ács Nagy Éva

Az én utam

Vártok rám  tudom
az én sorsom felfelé visz
utam hozzátok vezet
hol újra  forrón átöleltek
megint  és mindig szerettek
rám boldogan ragyog arcotok
elém táncolva szaladtok
hiszek benne hogy találkozunk
hiszem hogy együtt mindig
ha útra kellek ha felérek
fáradtan felétek nyújtom kezem
érzem majd a rég érzett illatot
mely bennem volt ébren és álomban
szorítom magamhoz könnyű testetek
s akkor újra egy leszek veletek
az én utam ez lesz
hát megyek
tudom vártok rám

Keserű valóság

Ács Nagy Éva
Keserű valóság

Megint lecsapott a zord halál,
tudta , új lelket magának talál.
Nem érdekelte őt most már semmi,
útjában nem állt itt megint senki.

Jött, látott s talált és győzött!
az életbe gyorsan beelőzött.
Elvitte hát magának a lelket,
hagyott csak bánatot és könnyet!

Elbújni mi nem tudunk előle,
nem lesz sorsunknak menedéke.
Miért ilyen kegyetlen a halál,
miért , hogy mindenkire rátalál?

Születünk , élünk, meddig szenvedünk,
meghalni mi nem nevetve megyünk!
Marad itt a földön a fájdalom,
erre nincsen semmi vigaszom!

Tudom , hogy a győztes mindig ő lesz,
a szív fájón dobog , a szem lesz könnyes!
Gyászolunk , siratunk , míg élünk,
aztán egyszer csak , sírnak értünk!

Élet felett a halál lesz győztes,
valahol értünk ég majd a mécses.
Bánatunkra egy a vigaszunk,
élünk még , addig is vigadunk.

De a halál egyszer úgyis eljő,
soha nem tudni van -e még idő!
Ráérek még kicsit valamire,
várhatok még itt valakire?

Vagy csak már őt lesem , őt várom,
halál lesz a kedvesem vagy párom?
Álmodom éppen vagy ébredek,
vagy álomban is halált kísértek?

Keserű valóság fekete halál,
menj messzire , rám még ne találj!

Talány

Ács Nagy Éva

Talány

Álmodom, vagy eltévedtem,
vagy lehet grófnak születtem?
Elvarázsolt egy rút banya,
mert velem volt neki baja !

Csókot akart tőlem kérni,
feleség lesz , titkon azt reméli.
De én neki nemet mondtam,
s gróf helyett , zsiráf voltam.

Nyakam megnőtt akkorára,
alig fértem be a palotába.
Társam lett hű komornyikom,
veréb ő , most én azt látom.

Palotám előtt őrt áll a banya ,
ne menjek  soha ki  , azt akarja.
Álmodom , ez elképzelhetetlen,
nemet mondtam , nézz rám , mi lettem!

MINDIG ÁLOM SZERELEM Szonett. 87.

MINDIG ÁLOM SZERELEM
Szonett. 87
Írta:Ács Nagy Éva

Vágy és forró igazi szenvedély ,
Szerelem , pörgés , az élet nekem .
Hangulatomat mindig követem ,
Kell még öröm ,kacaj , kell még esély.

Csillagfényes ég , virágos erkély,
Ölelő kar, csókos száj ,féltő szem.
Meghitt fészek, te vagy a mindenem,
Édes otthon, hol  a szeretet mély.

Hol nincsenek már monoton percek,
Mindig simogatnak szavak , kezek ,
Egészség pedig örökké marad .

Vérvonalamon nem esik csorba ,
Nem estem megint , hiú ábrándba ,
Párom -e téren szorgosan halad .

Visszavárnak Tesómnak Ritának!

Ács Nagy Éva
Visszavárnak
Tesómnak Ritának!!!!!!!!!

Akárhová mész te el a nagyvilágon,
honvágyad van , ide mindig visszavágyol!
Visszavár a rét , hol gyerekként szaladgáltál,
hol pitypangból fejemre koszorút fontál.

Visszavár hát az erdő minden növénye,
hol számháborúban léptél az ösvényre.
Visszavár a domb , kedves helyünk minden zuga,
hol szánkon , pirult arccal csúsztál le az útra.

Visszavár a fa , a bokor a dalos madár,
mely énekével hívogat s a válladra száll.
Vár az otthon , hol fejed álomra hajtottad ,
hol anyád kezét félősen simogattad.

Visszavár a nagytemplom ott a főtéren,
hol fejedre öntötték a szentvizet, éppen.
Az ágyad ott van mire fejed lehajtottad,
ott a kályhád miben a tüzet szítottad.

Várnak őseid , a sírok a temetőben,
gondoznod kell , ne legyenek feledőben.
Várnak tárt karokkal a régi cimborák,
velük a soha nem feledett tivornyák.

Még képzeld , iskolád is mindig vissza vár,
de főleg vár rád , anyád , apád s a család.
Anyád még itt van , itt még most , mindig neked,
ő volt az ki szívében , sosem feledett.

Könnyes szemmel, mindig haza várja gyermekét,
őrzi neked , titkon az otthon izét ,melegét.
Világot láttál , tudom , haza nagyon vágytál,
szerető otthonra sehol nem találtál.

Várnak rád nővérkém , gyere hát haza,
várlak én is ,szívednek itt van az otthona!

Akkor is szép

Ács Nagy Éva

Akkor is szép

Mának élve , múltat feledve,
temetve a gondokat,
percek, órák , napok,
s felejthetetlen pillanatok ,
szépítik meg a holnapokat!

Velem vagy

Ács Nagy Éva

Velem vagy

Soha nem szűnök meg szeretni téged,
belém égett mindörökre nevetésed .
Szíved dobbanása eggyé vált velem,
sóhajod , a vágy , lett a lélegzetem.
Simogatásodat mint fényes ruhát őrzöm ,
tested melegét magamon kabátként viselem.
S a letaposott , fehér kaviccsal kirakott úton,
lábbelimmel, lábad nyomán lépkedem!

Maradj még

Ács Nagy Éva
Maradj még

Némán néztelek,
játszott szemedben a szivárvány.
Kezem arcodon simított végig,
figyeltelek, nevettél rám.
Varázs volt,
soha vissza nem térő pillanat.
Nem tudtam betelni veled,
kezem kalandozott testeden.
Suttogtam füledbe neved,
melegség, izgalom talált utat bennem.
Szeretlek, éreztem,
vágytam, hogy örökké tartson.
Vad nászunk ne érjen véget,
ég és föld között lebegjen.
Mámortól ittasan mártózva,
mindig -e kéjnek áldozva.
Némán néztelek,
töröltem fel testemmel, tested nedveit.
S te egyesültél mindenben velem,
némán nézve rám, ajkamra csókot lehelve.
Kezed felfedező útra indult,
s én engedtem, hullámzott a vágy ,
forrt a vérem, ne hagyd abba,
kalandra fel, menj tovább!
Elégüljön ki a szenvedély,
kapjon meg mindent a vágy.
S ha vége, ne engedj el,
ne dobj félre, maradj , hisz nem volt elég!
Mert belőled nekem egy életen át kell még!

Kormi utazása

Ács Nagy Éva

Kormi utazása

Feketének születtem,
kormi lett az én nevem,
Felnőttem, és kalapot tettem,
világot látni így mentem.

Útszélén lesben álltam,
pénzem nem volt, stopra vártam.
Hátha jön egy macskafurgon,
így utazásra nem lesz gondom.

Álltam, álltam s vártam , de hiába,
egér ugrott előttem a járdára.
Vérem nem hazudtoltam meg,
utána mentem , s tervem oda lett.

Kalapom valahol elhagytam,
de az egeret  azt elkaptam.
Büszkén mentem én haza,
zsákmányomért dicsért a mama.

Így ért véget világi utazásom,
de vacsora az lett a tálon.
Ha még egyszer elindulok,
most tuti egér után nem ugrok!

Május van

Ács Nagy Éva
Május van

Érzed ezt a bűvös illatot,
látod  ,nyílik már az orgona.
Illatával a tavasz köszönt,
napfény lelkesen hívogat.
Lehet sétálni a szabadban,
andalogni , elbújni a parkban.

Május van!

Jöhet  egy édes szerelem,
kedvesem szava elvarázsol.
Szabad a csók, szabad a vágy,
csalogat , hív a szenvedély .
Légy hát kicsit bohém szerelmes,
felszabadult , örökké vidám .

Május van!

Újjászületve

Ács Nagy Éva
Újjászületve

melegíti arcomat
átjárva testemet
simogatja szívemet
táncol velem a remény
s én táncolok vele
újjászülettem

Volt egy lány

Ács Nagy Éva
Volt egy lány

Szólnak a templomban a harangok,
értem húzzák hát most a harangszót.
Így emlékeznek hangosan rám,
volt valahol itt egyszer egy lány!

Szeretett , nevetett és álmodott,
mindig szebbre , mindig jobbra vágyott.
Szerette volna megváltani a világot,
de mindenfelé zárt kapukat látott.

Neki sajnos itt nem termett babér,
csak vegetált az élet mezején.
Nem gazdagságra áhítozott,
látni akarta , nyílni a virágot.

Nem fényre , ragyogó pompára,
csak egy pillanatnyi boldogságra.
Hitte neki nyílik virág a réten,
érte szállt le a galamb a téren.

De nem akart , nem lehetett önző,
tudta , hogy a virág másnak is nő.
Elfogadta , ilyennek a világot,
másnak is mindig adott virágot.

Szeretet nagyon sok volt szívében,
kitárta , hogy mindenki elférjen.
Most érte, e lányért szól a harang,
emlékeztek rá , szíve már szabad!

Övé lett már az egész nagyvilág,
neki nyílik a réten minden virág.
Lelke már szabadon szárnyaló,
nem tartja láncon súlyos béklyó!

Cukorborsóm

Ács Nagy Éva
Cukorborsóm

Zöld ruhában duzzadnak a szemek,
hogy gondoskodtam róluk, így hálálták meg.

Felszabadultan

Ács Nagy Éva
Felszabadultan

Szaladtam minden elöl,
versenyt futottam a széllel .
Örült volt rohanásom,
de szabad voltam végre !
Nem törődtem gúnyos kacajokkal ,
nem láttam kárörvendő arcokat .
Én voltam ott csak , és a szél ,
ki összekuszálta hajamat.
Nem nevetett gúnyosan rám ,
versenyzett , szaladt velem !
Éreztem valaki most vagyok ,
nem szenny és mocsok !
Nem semmiség a létem ,
melybe eddig csöndesen beletörődtem .
Szabad vagyok , ember vagyok ,
most nagyon is ezt érzem.
Felszabadultam !

Optimistán

Ács Nagy Éva
Optimistán

Lassan letűntek a tegnapok,
homályba veszett a múlt,
fénylenek magasan a jelennek,
s jövőt még szebbet képzelek .

Felállni szeretnék

Ács  Nagy Éva

Felállni szeretnék

Porban, mocsokban fetrengek,
saját és mások akaratából,
jajveszékelek, fuldoklom,
porszemnyi gonosz akadt torkomon!

Élni,, felállni úgy szeretnék,
élni , nevetni kicsit még,
nem csak én vagyok a hibás,
hibás ez a rothadó világ!

Köszönöm hazám , köszönöm anyám Carmen-óda

Ács Nagy Éva

Köszönöm hazám , köszönöm anyám
Carmen-óda

Köszönöm hazám neked ,
hogy itt születhettem,
az otthont érzem benned,
anyám adtad nekem,
sok szeretetet kaptam,
hűségesen ápolt,
én neki jövőm adtam,
sose nem hanyagolt.

Köszönöm anyám neked,
a napi kenyeret,
lángol a vérem érted,
hazámat , a helyet,
múlt sebeit felejtsd el,
legyen hát békesség,
ne lássam ,hogy könnyezel,
töltsön el fényesség.

Köszönöm hazám ,anyám,
emberré itt lettem,
nekem ez nem volt hátrány,
nevelt a föld engem,
tanított az anyám is,
oktatott iskola,
ez a hely a majális,
száll szívem sóhaja.

TÁNCOLNI SZERETNÉK MÉG Szonett 14. Írta:Ács Nagy Éva

TÁNCOLNI SZERETNÉK MÉG
Szonett 14.
Írta:Ács Nagy Éva

Mi együtt nem táncoltunk lelkesen rég
Már meg sem lepődünk most a sóhajon
Nem is nézünk egymásra oly zavaron
De én táncolni szeretnék veled még

Mi együtt soha miért nem nevetünk
Egyedül lépkedek csak vágy tangóra
Már nem is foglak téged vallatóra
Szeretném ha táncra fonódna kezünk

Már nem ejted ki kedvesen szeretlek
Nem szereted lassan azt ha nevetek
De én még mondani neked szeretném

Még tangóra ringatóznék karodban
Fürödnék még veled a hullámokban
Még az élet vízét csak tőled kérném

Depressziós hangulat

Ács Nagy Éva
Depressziós hangulat

Már most nem érdekel többé semmi,
nem számít hely ,idő, a külvilág,
örömöt már itt nem tudok lelni,
úr lett rajtam a fáradékonyság.

Nincs , vagy kicsit csökkent a figyelmem,
önbizalmam érzem, rég elveszett,
csak ha eszembe jut akkor eszem,
alvásom pedig nyugtalan, kényszer tett.

Valahol-e világban rég elvesztem,
mi ez rajtam ,sajnos én nem tudom,
énképem zavart , máshol keresem,
nem értem, hová lett a hangulatom !

Nem érdemes

Ács Nagy Éva
Nem érdemes

Nem kérdezek semmit többé, minek ,
szavam  tudom süket fülekre találna.
Nem várok válaszokat, ha nincsenek,
 elhagytak , beletörődtem a magányba .

Nem várok megértést , simogatást,
nincs értelme , úgyis csak sajnálnának.
Nem várok szeretés, értem sóhajtást,
nem érdemes könnyet ejteni a vágynak.

KÖNNYES A SZEM Szonett 86. Írta: Ács Nagy Éva

KÖNNYES A SZEM
Szonett 86.
Írta: Ács Nagy Éva

Nyár volt, mikor először találkoztunk,
vártunk, a nap hevítette  testünket.
Izgalom keltett bennünk új félelmet.
De a cél közös volt, s mi összefogtunk.

Közel egy év  az , mely minket összeköt,
szoros  jó barátságok alakultak.
Mert a célok bennünket összehoztak,
csak tanultunk, s szabadságunk volt kötött.

Ha vége lesz egyszer, felszáll a sóhaj,
szív nehéz lesz , melyben háborog moraj,
Elválni , tudom az  a legnehezebb.

Mindig erre az évre emlékezünk,
még ha az úton nem  egyfelé megyünk,
Pillanat örök  , marad hiány , mély seb.