( 2. hiba)
Ott hagytam abba , hogy boldog volt , gyermeke megváltoztatta az életét. Álmai , gondolatai új értelmet nyertek! Sokkal többet jelentett a kislánya neki, mint a buli, a tánc, vagy a sport! Érte élt, vele együtt dobogott szíve ,vele sírt, nevetett! Egyszerűen az életét jelentette a csöpp kis-lény! Otthon látszólag minden rendbe jött , apja úgy -ahogy megbékélt, legalábbis ez látszódott!Nyár volt , és ő főzött , mosott , babázott! Várta a szüleit, tesóit haza! S egy szép napon öccse egy fiatal , jóképű falubeli fiúval jött haza! A szíve megdobbant , felébredt benne a nő, a vágy a másik nem után! Látta a fiú szemén, hogy ő sem közömbös iránta! Egymásra néztek, tekintetük mindent elárult! Beszélgetek, a fiú hamarosan haza ment! Szveta alig várta , hogy megint találkozzanak! Jött is megint, elcsattant az első csók, az első ölelés, remegtek mind ketten! Pár hónap udvarlás után , már nem tudtak létezni egymás nélkül! A fiú megkérte a kezét, jobban mondva mint a két lány kezét! Apja adta, de mondta jól gondolják meg, amiért van a pici , nem kell mindent elkapkodni! De ők nem akartak várni, egy őszi napon megesküdtek, csendben, csak a szűk család volt jelen! Szvetáék háza nagy volt, ott kaptak egy szobát, és boldogok voltak. A gyámügyre is bementek, a férj tett apasági nyilatkozatot, így a kislány az ő nevére került.Egy év múlva gyermekük született , megint kislány. Határtalanul boldogok voltak. Árnyékot csak az vetett a boldogságukra, hogy otthon kezdett megromlani a viszony a szülőkkel.Ezért úgy döntöttek, hogy házat vesznek, külön költöznek.Úgy is lett, maguk urai lettek. De a bajok itt kezdtek kezdődni. Szveta eleinte észre sem vette, mert minden idejét a két gyermekére töltötte. Velük boldog volt, velük igazán ő lehetett, anya!!Pár év után a baljós jelek ellenére, még vágyódott egy gyermekre, várta , hogy fia szülessen végre!
Úgy lett, megszületett a kisfiú, és ő repült, lebegett megint! Nem volt nála boldogabb nő a világon! Ekkor kezdte igazán felfedezni a bajokat, a férje ivott, amit ő eddig nem vett, vagy nem akart észre venni! Sokat menekült a gyermekeivel vissza a szülői házba, kezdte kiismerni a férjét!De mégis folyton hazatért! Valami visszahúzta. Bánatát kezdte magába fojtani, veszekedések után jött rá, hogy a férfi nem hozzá való, és apjának volt igaza, menekült! Nem volt ez igazi szerelem, csak vágy ami elvakította!Nem látott át a kőfalon! Beletörődött életébe, és a gyermekei jelentették a boldogságot , a mindent számára! Nem láthatta senki mikor sír, egy kényszer átszeretkezett éjszaka után! Úgy volt vele, hagyd magad előbb szabadulsz! Tűrt csendben , éveken át.. Könnyeinek tanúja csak a négy fal,és a lelke volt! Vegetált egy olyan házasságban , mely neki a börtönt jelentette! Hosszú éjszakákon, még hosszabb nappalokon át, szenvedett évekig! De egyszer felébredt, mint aki százéves álmot aludt, lázadni kezdett, változtatni akart! Remélte, hogy sikerül, férje mindent megígért!! Boldog volt megint egy darabig!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése