Láttam s látni akarom még

Ács Nagy Éva
Láttam s látni akarom még

Én már láttam a fényeket , láttam színeket,
láttam a napot, a kéken pompázó eget.
Láttam mikor a bárányfelhők eső után vonulnak
az égen végig, elérnek a szivárványhídig.
Láttam a tarka réten a virágos mezőt,
melyre szorgos méhecskék szálltak.
S a zölden viruló rejtélyes erdőt,hol a
fák ágai közt ,madarak dalolva fészket raktak.
Láttam mikor a tél átment tavaszba,
s a nyár meg beleolvadt az őszi avarba!
A hófehér havat s a fagyott ablakon jégvirágot,
nyári napsütésben a hirtelen feltámadó záport.
Láttam szürkületi ködét a követelődző éjnek,
bíborszínét az alkonyi égnek ,s a szivárványszínében
Isten jelét vélem, mely csodálatos szépségében megy
túl a mindenségen, láttam, de mi lesz ha nem láthatom?
Ha jön egy pillanat, egy szél, s elviszi az álmom?
Nem látom többé a százszorszépet életre törni,
csak száraz szikkadt földet, ahol már nincs , nem lesz semmi!
Ezek mind tova lesznek , velem elvesznek,
s ha mindezt nem láthatom többé, minek is élek!