Örök gyászba borulva
Csak csend, ma már engem ő ölel,
csak némaság, senki nem felel.
Emlék, melynek nyoma éget,
múlt, miért sírok még most is érted?
Miért fáj az, hogy nem vagy velem,
miért nem heged be vérző sebem?
Csak csend, némaság, és sötét gyász,
örökségem hát , romboló önvád!
Hasít az éjszakákba félelem,
üvölt bennem a keserű létem.
Temetőben gyászos hangulat,
kaparom kezemmel sírhantodat!
Örökké sötétségben élek,
nélküled nem élet az élet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése