Csak iszap és bűzös mocsár
volt nekem , életem során.
Elmerültem, süllyedtem benne,
a sötétség leges legmélyére.
Húzott , vonzott lefelé a láp,
gyorsan süllyedt le a láb!
Karomat nyújtom felétek,
segítséget várok, s remélek.
De hiába emeltem magasra,
süllyedek saját mocsaramba.
Egyszemélyes mocsár már ez,
saját tulajdon láp ,nekem lesz!
Menekülnék ,fel az ég felé,
a szép napos kikelet elé.
Hol minden oly ragyogó kék,
hol tündököl mindig az ég.
Kellene még egy biztató szó,
kell még egy álom, csábító jó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése