Örökké várok
Várok, még csend van , kong a létem,
de várok türelemmel , ha kell!
Kacajodat felém hordja a szél,
lépteidet már látom a hólepte földön.
Tudom, visszatérsz majd egy reggel,
átölelsz, s akkor én mindent feledek.
A szavakat , mi ajkadat elhagyta ,
azt, hogy megtagadtál, eldobtál!
A könnyeket, mely arcomra fagyott,
a fájdalmat , mely szívembe mart!
Várok, én itt leszek , csak félek
attól, mire felébredsz , már késő lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése