Méla gondolat csak

Ács Nagy Éva
Méla gondolat csak

Most mintha megállt volna az idő,
semmi, és senki nem változott!
Emberek rohannak el mellettem,
irántam mindenki oly közönyös.
Remegek, de várok. fázok , eső esik,
ázik a föld, sírok vele én ,de várok még,
nyugalom hol van, a világ mely szegletén?
Sötét van, és elfeledett igaz érzelmek,
veszett szenvedélyek, homályba temetkeznek.
Temetjük a valódi énünk , le valahová mélyre,
s  arcunkon álarcot büszkébben viselünk!
Várok csendesen tovább, talán lesz csoda ,
megszűnik a sok nemtörődömség.
A rohanó  élet ,semmitmondó tekintet ,
talán végre észre vesszük a másikat.
Rájövünk majd, segítségre szorul ,
s ha esik , ha fúj a szél , mi mindig ott leszünk,
mert mi egy nemzet , egy nép vagyunk,
együtt szép, s együtt dobogjon a szív még , még még!!