.jpg)
Ács Nagy Éva
Remete
egyszer vol T hát vala ,
régen ez E r éve magányos
mégis sze R ény vénséges
bujdosó re M ete, világ elöl menekült ,
élt hát ez É rt erdő sötét mélyén
neki me S ét mond a csend
a tavasz, s Z él meg lágyan zenél
a szíve el E rnyedt , köd lepi múltját
hiszi vele Is T en mindig ott lakik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése