Én a koldus

Ács Nagy Éva
Én a koldus

Egy toprongyos koldus
kalapját tartja felém,
pár fillért szeretne,
ma még nem volt
szájában kenyér.
Megszánom,adok,
s nem tudhatja ,
hogy lassan én is
ide jutok.

Maholnap mi is
koldulunk.
Akkor ki szán
meg minket,
ki segíti az éhezőket?
Ha elveszítem lakásom,
fejem álomra hol
hajtom?

Nem lesz munkám,
honnét lesz bérem?
Szabadságot kértem,
de nem így értem!
Van Pesten és Budán
aluljáró elég,
sok erdő is áll még!

Talán befogad
az a hely,számomra
is jut egy hideg menhely.
Szánom a koldulót,
szánom, hogy kéreget,
félre tette egykori
büszke éveket.

Holnap tán ott leszek,
az aluljáróban elveszek!
Egy leszek,egy kolduló,
egy nincstelen naplopó !
Adj ennem, ha kérek.
adj meleget kérlek!

Fázom és éhezem,
csak aluljáróban létezem!
Ments meg,melegre
vágyom,s enni való
legyen a tálon.
Holnaptól nem koldulok,
munkát adj,
s robotolok!