Felhő leső
Felhők hátán lovagol az álom,
én a rét közepén fekszem s látom.
Látom a felhőkből lett bárányokat,
szétfoszlani a tündér álmokat.
Mindig más és más formát váltanak,
ugyanolyanok nem maradhatnak.
Egyik pillanatban látom a bárányt,
pillanat volt,s nincs, máris továbbállt.
De csak nézem a felhőt az égen,
merülök elmém képzeletében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése