Szonett : 97
Írta: Ács Nagy Éva
Újra lángolva, szerelemben élek,
Ma éjjel eljött, és megint átölelt.
Éreztem őt ,eddig valahol telelt,
De most velem van , elhagy , ettől félek!
Még most csak a bimbózó tavaszt érzem,
Csontjaimba hatolt , futott véremben.
Így új remény született meg szívemben ,
Hát lángolj, hagyom ,te édes gyötrelem!
Most öröm van, de jön majd a búbánat ,
Valaki ,más boldogságára vágyhat.
Hozzám úgyis visszajön, vissza tudom!
Törölni nem tudja az éjszakákat ,
Elméje nem felejthet , meg nem várat!
Lángolj csak vágy, ölelni őt akarom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése