Addig örülj , még gyermeked aprócska,
félénk s a kezedet jó szorosan fogja.
Még te jelented neki a világon mindent,
szeret, hozzád bújik, te jelented a kincset.
De szemed könnyes, hajad deres lett már,
kezed reszket, állsz a kapuban , szíved vár!
Ráébredtél , magad vagy, egyedül maradsz,
keresed , várod , kutatod, de senkit találsz.
Nincs ő, nincs sehol, nincs ki kezedet fogja
ha elesel, s bizonytalan lépéseid óvja.
Elhagyott, éli az életét, más úton jár,
ideje kevés rád, nem érdekled már!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése