ÖRÖKKÉ ÉGJEN Akrosztichon ( Etkának )

ÖRÖKKÉ ÉGJEN

Akrosztichon
Írta: Ács Nagy Éva
( Etkának )

Ő rizd örökké, égjen a mécses ,
S zél se fújja el soha a lángját.
Z izzenő falevél hangja hallatszik,
I nteget neki az éjszakai fény .
N ap süt már koronát őszes fejére,
T ekintete csillag, mely benned él .
E mlékek közt lebegsz ,ő lesz míg élsz !

R ég múlt pereg előtted, veled lesz ,
É rezd illatát , minden pillanatban.
S zálljon felfelé hozzá a vágy sóhaj,
Z engjen a felhők mögé a hang!
V árlak, mindig várlak, hozd el a tavaszt ,
É leted már a remény oltárán kiterítve.
T eleket nélküle valahogy átvészeled,
E zer imádat elsuttogod a fázós éjbe,
M ert reméled,felébredsz , ez csak álom volt!