Álom ül a pilláimon,
a köd a tájra ereszkedett,
sötét van, magam sem látom,
nem vagyok úr álom felett.
Ásítozó tündérlány rian,
táncát most ma ,nem ejti meg,
szárnya éji nyugalomban ,
föld és ég között csend lebeg.
Ezer csillag fénye villan ,
a hold köré árnyékot vetve,
ágyamba fázósan bújtam,
holnapra gondolva , nevetve!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése