Farkas tánc

Ács Nagy Éva

Farkas tánc

Fehér már minden, havas lett a táj,
hegygerincen egy fehér farkas vár!
Orkán erejű szélben sír, ott
fent egy árva havasi -gyopár!

Sír keservesen , érzem hallom,értem,
táncolni vár, várja jöttöm , léptem.
Rózsát szedett, harmatosat nékem,
fehéret ,mint a frissen esett hó.

Zenél búsan nekünk az északi szél,
rózsám , bánatos lelkemnek mesél!
Farkasom boldogan járja a táncot
velem, barátom , ő  a mindenem!

Esett a hó, tombolt a szélvihar,
de a hegy ormán engem nem zavart!
Barát ölelt át, , nézett a szemembe,
nyugalom uralkodott  itt ,csend ,béke!

Sors

Ács Nagy Éva
Sors

elsiratott igaz szerelem
temetőben díszes fejfa
koszorúra lehelt vágy csók
ajak már cserepesre száradva
földet érintő semmi ölelés
nem ez volt az ifjúkor álma

Harmatcsepp leszek

Ács Nagy Éva

Harmatcsepp leszek

Szeretlek, érezd, könnyeidet
harmatcseppé változtatom,
nem hagyom, nem akarom,
hogy végig folyjon arcodon.

Bízz bennem kérlek, átveszem
a fájdalmaidat, én érted mindet
magamra vállalom, csak nevess,
kacagj, öröm óda zengjen ajkadon.

Szeretlek,lehozom neked a csillagokat,
ha kéred,s sárga rózsaként teszem
lábaid elé lelkem,illata mely enyém is
járja át tested minden zugát,
s ez illattal valahol én is ott leszek.

Vigyázok majd rád, én leszek a vágy,
én leszek a szenvedély a mámor,
én leszek az álmatlan éjszaka,
én , szerelmed megtestesült sóhaja!

Magány tánc

Ács Nagy Éva
Magány tánc

Ma nagyon fáj a szívem,
lassabban dobog , ezt érzem.
Ma már beteg lett lelkem,
nincs ki megértsen engem!
Ma akadoznak szavaim,
nincsenek vágy sóhajaim!
Ma csak csend van velem itt ,
a magány az mi táncba vitt!

Mind hibázunk ( Gondolat)

Ács Nagy Éva
Mind hibázunk
( Gondolat)

Könnyen ítélkezünk mások hibái felett,
pedig ha magunkba nézünk, hibát ott is találunk!

Ibolyáim várjatok

Ács Nagy Éva
Ibolyáim várjatok

Szél visz
majd messze,
ha nem
leszek temetve.
Ha majd
meghalok,
ibolyáim közé
szórjatok.
Ott ahol
valaha
jártam.
Ott a dombon,
hol ibolyát
találtam.
Az a hely
kedves nekem,
ott illatozzon
a legszebb
virág velem.
Örökké érezni
akarom illatát,
nem feledem el,
sosem
a kék csodát!

Mindenki értékes ember (Gondolat)

Ács Nagy Éva
Mindenki értékes ember
(Gondolat)

Nem vagyok különb senkinél,
de nálam sem különb senki!
Mindenki ér valamit, ért valamihez,
ki ehhez, ki ahhoz, értékes ember!

Piramis szerelem

Ács Nagy Éva
Piramis szerelem

Csak egy
pillanat volt,
egy röpke látomás.
A szemek egymásra néztek,
kezek mozdultak, ölelni vágytak,
elébe mentek a szenvedélyes násznak.
Pillanat volt, mely örökké a vágytól lángol ,
érzelem, melyben a mécses sosem alszik végleg,
mert a kezek, mindig ölelnének, a szívek szeretni vágynak,
élni nem jó egyedül, az ember nem született magányra,kell ,hogy
legyen társa, szerelme, barátja ,pillanatoknak él, s mindig vár és remél!

Örök gyászba borulva

Ács Nagy Éva
Örök gyászba borulva

Csak csend, ma már engem ő ölel,
csak némaság, senki nem felel.
Emlék, melynek nyoma éget,
múlt, miért sírok még most is érted?
Miért fáj az, hogy nem vagy velem,
miért nem heged be vérző sebem?
Csak csend, némaság, és sötét gyász,
örökségem hát , romboló önvád!
Hasít az éjszakákba félelem,
üvölt bennem a keserű létem.
Temetőben gyászos hangulat,
kaparom kezemmel sírhantodat!
Örökké sötétségben élek,
nélküled nem élet az élet!

Sóhajok hídja

Ács Nagy Éva
Sóhajok hídja

Van egy híd , mi átszeli a folyót,
egy híd , hol elmondhatod sóhajod.
Ha bánat , ha öröm éri szíved ,
menj ,fájdalmad neki kiöntheted.
Mondd el neki bátran ,hogy csalódtál ,
azt is ki az kiért sóhajtoztál.
Ő meghallja mindig a sóhajod,
szíved kiönthetted , tudja óhajod.
Van egy folyó, és van rajta egy híd,
van egy szív, s valahol tán van egy másik.
Együtt egy oldalra száll az óhaj,
egy híd ,egy folyó,  s két szerelmes sóhaj!

Élő halni vágya ( 2007 emlékére)

Ács Nagy Éva
Élő halni vágya
( 2007 emlékére)

Vágytam a halált, vágytam halni,
miközben az élet nekem szép,
akartam hirtelen elnémulni,
anyám ölébe bújni mindenképp!

Sírni akartam, szenvedni mindig,
jól tudom, félek a fájdalomtól,
gyorsan felérni , futni az égig,
arcom pírba fút a boldogságtól.

Szeretek, hát rájöttem,mégis
élni akarok, gondolatom még ,
még ha örültté lett ,szabad itt is,
érzem, velem kerek a mindenség!

Ébredj álom!

Ács Nagy Éva
Ébredj álom!

Álom ,igen az ,mi voltál nekem,
szerettem,hittem , hogy elérhettem.
Az álom elszállt, elveszett a légben,
de él még emlékként a szívemben.
Álom,álmodtam, hogy fogtad kezem,
ígérted a mindent, csakis nekem!
De elmúlt a pillanat, a varázs,
valahol ,szunnyadozik a parázs.
Aludni tért hát, pihen az álom,
ébredését én mindig úgy várom!

Halott mező

Ács Nagy Éva
Halott mező

Felszakadt lelkemből
hörögve egy sóhaj, régi
emlékkép,hol virágos
volt a mező, remény
volt arra , lesz jövőnk.

De lázas lett az álmom,
elszállt vele a múlt, a jelen
s jövő,halott lett a mező,
száraz kóró  lett a virágokból,
fájdalom a sóhajokból!

Játszik a szél

Ács Nagy Éva
Játszik a szél

Ajtóm sarkig tárva,
de csak a szél játszik
rajta bús balladát,
szívem gyötrelmesen fáj,
nem csikordult meg ma sem
a zár, hát játszik a szél
tovább bús balladát!

Fájnak a hajnalok

Ács Nagy Éva
Fájnak a hajnalok

Már egy év , Istenem,
egy év, s nem ölelhetem!
Már nem , nem akarja,
fájnak a nappalok,
üvöltenek a hajnalok!

Hol volt a nagyapám?

Ács Nagy Éva
Hol volt a nagyapám?

Nem ismertem sajnos,nem volt nekem,
Nem volt velem,mikor menni kezdtem.
Akkor sem volt ott,mikor elestem.

Nem ismerem a szót,nem tudom
milyen kimondani,hogy hangzik jól,
nagypapa, nagyapó , vagy csak papi?

Sajnos én ezt soha nem mondhattam ,
Nem volt velem mikor csókot kaptam,
akkor sem mikor már randizgattam.

Nem tilthatta meg nekem a randikat,
nem volt velem ott a nagy fa alatt.
Nem volt velem,mikor én kikaptam,
vagy az örömtől könnyet hullattam.

Nem tudja ő , ki vagyok,és milyen
nem ismert,és én sem ismerhettem.
De szívemben igen, ott van valahol,
egy kis zugban az ,érte is zakatol!

Örökké várok

Ács Nagy Éva
Örökké várok

Várok, még csend van , kong a létem,
de várok türelemmel , ha kell!
Kacajodat felém hordja a szél,
lépteidet már látom a hólepte földön.
Tudom, visszatérsz majd egy reggel,
átölelsz, s akkor én mindent feledek.
A szavakat , mi ajkadat elhagyta ,
azt, hogy megtagadtál, eldobtál!
A könnyeket, mely arcomra fagyott,
a fájdalmat , mely szívembe mart!
Várok, én itt leszek , csak félek
attól, mire felébredsz , már késő lesz!

Miért fáj?

Ács Nagy Éva
Miért fáj?

Miért hűl ki a szerelem,
hová lett az igaz érzelem?
Miért lesz belőle szenvedés,
miért fagyott meg az ölelés?
Miért nincs jó íze a csóknak,
miért borult be a holnap!
Nem lángol a szívben több tűz,
vágy, az mellőled már elűz!
Szavaknak nincs jelentősége,
hamis kacaj , van erőltetése!
Ő, ki az életet jelentette,
most kilép belőlem a semmibe!
Miért fáj úgy a dobogó szív,
a félelem erős, ha újra hív!

Nézd halál!

Ács Nagy Éva
Nézd halál!

Nézd a temető csendjét ,oly sivár,
itt a lélek már csak hálni jár.
Nézd hát halál ,ez itt a temető,
nézd ,de nem örökös feledő!
Itt mindenkit szerettek egykor,
itt mindenkit vártak nagyon otthon.
Hiába raboltad el a testeket,
lélek és dobogó szív sosem felejt.
Ez a halott szívek temetője,
a halott testek sivár terme.
Nézd halál,itt jártál, ismét raboltál!
De élő, érző ember nem felejt,
szíve dobog , meleg,és még szeret!
Nézd halál,a test lett csak a tied,
az emlék, a lélek , a szeretet,
kísért örökké , mert ők mindig élnek!

ERŐS AZ EMBER Tanka.

ERŐS AZ EMBER
Tanka.
Írta: Ács Nagy Éva

ember álmodik
szeretet úr elméjén
hite nem közöny
mindennél erősebb már
az álom azzá tette

Ez a föld a hazám

Ács Nagy Éva
Ez a föld a hazám

Magyar vagyok, itt a hazám, itt a helyem,
itt születtem, ez ad otthont nekem!
Magyar a szó , mi ajkamat elhagyja,
s magyarul szól hozzám anyám szava!

Magyarul énekelt sokat velem,
ez a dal mindig éltet , él bennem.
Magyar zászló leng , feszít a szélben ,
dobban a szívem , most mindent értek.

Büszke vagyok rád édes szép hazám,
büszke vagyok rád, drága  jó anyám.
Ez az otthon vár, ez a föld a haza,
legszebb nekem anyám hívó szava.

Ez a föld nekem az élet , a minden,
ez a világon a legdrágább kincsem.
Ez a föld éltet, ez a föld  mi temet!
Magyar vagyok én, hát úgyis élek,
magyar vagyok,  és halni nem félek!

Tanka. IGAZ VALÓSÁG

Ács Nagy Éva
Tanka.
IGAZ VALÓSÁG

homályos vágynak
dallama szívben sekély
remény már nem szól
elakadt a merengés
múlt lett hát az ölelés

Nyárutó

Ács Nagy Éva
Nyárutó

Még érzem zsigereimben a nyarat,
még arcomon őrzöm a napsugarat!
Vihar jön már, a szél fújja nótáját,
száradt a fa zöld levele ,őszbe ment át.
Lábam alatt avar, hatalmas tenger,
integetett nekem bölcsen az október!

Ballada Apámnak) Apám lánya vagyok

Ács Nagy Éva
(

Ballada Apámnak)
Apám lánya vagyok

Meggyötörte daliás testét az élet,
Én föld lánya vagyok s te a fia.
Testünk mélyére hatolna a féreg,
Lelkünknek előle el kell futnia.
Fogammal húznám ki testedből a zápfogat,
Érted véresre marcangolnám szájam!
De ha a féreg győzne ,győz az állam,
De én veled ugrom át a bokrokat.

Lelkem büszkén kisétál belőlem,
Föld az univerzum vár rád s reám.
Igaz emberré itt s általad nőttem,
Büszkén nézz szemembe drága apám!
Rá van írva ráncos homlokára,
Melyre az idő húzott boronát.
Borulok majd omolva sírhalmára,
Utam ő utána,nem fényesítik koronák.

Érzem aggódását majd a másvilágról,
Szeretlek apám,,ezt nem mondtam el.
Te mindig az akarás erejével kihúztál a sárból,
Rosszat mindig mintha te vitted volna el.
De azért én szemedbe nézve megkérdem,
Szíved igazán odaadóan szeretett?
Mond ha nem így volt,mond feketén-fehéren,
Nem veszítetted el itt a földön néha eszedet?

Ajánlás

Emberek,,boldog élet mit kívántok,
Szeretet ereje minden szívben kapható.
Apám és én,,egy test egy lélek vagyunk,
Egy vér folyik ereinkben,,de más testben lakunk!

Ön -irónia

Ács Nagy Éva
Ön -irónia

Elhagytál, nagy-ívben leszarsz,
felnőttél, kenyeret nem adsz.
Elém vetettél pár csontot,
melyet már a kutya megrágott ,
Elhúztad a mézes madzagot,
ígérted nekem, a szépet s jót,
Felnőttél, rám nincs szükséged,
nekem nélküled üres az élet!
Ősz hajam, kezem is remeg,
s most még a szívem nagyon beteg!

Keserv szerelem

Ács Nagy Éva
Keserv szerelem

Elárultál , pedig én hittem benned,
öleltél, de közben már mást kerestél!
Vágytam rád, s te nem engem csókoltál,
délibáb volt a szerelmed ,s te meghalasztottál.
Megaláztál, észre sem vettem,keserv perceim,
csalódtam, s most könnyemet az éltem leplezi.

Felhő leső

Ács Nagy Éva
Felhő leső

Felhők hátán lovagol az álom,
én a rét közepén fekszem s látom.
Látom a felhőkből lett bárányokat,
szétfoszlani a tündér álmokat.
Mindig más és más formát váltanak,
ugyanolyanok nem maradhatnak.
Egyik pillanatban látom a bárányt,
pillanat volt,s nincs, máris továbbállt.
De csak nézem a felhőt az égen,
merülök elmém képzeletében.

Ács Nagy Éva Magamban bíztam Tanka.

Ács Nagy Éva
Magamban bíztam
Tanka.

bíztam magamban
hittem ma szebb a hajnal
gondtalan kellek
öröm tölti el szívem
mert mindez igaz hiszem

MARCALI NEKEM Szonett 98

MARCALI NEKEM
Szonett 98
Írta: Ács Nagy Éva

Marcali az nekem a vad ifjúság ,
Nevetnek hajladozva velem a fák.
Dalolnak , az örömtől kis madárkák,
Oda húz engem ,örök fiatalság.

Marcali nekem ,nagyon -nagy szerelem,
Ismerem minden zeg-zugát, s illatát.
Szívem tárt karokkal ölel mindent át,
Megyek hát, mert ott van minden emlékem.

Marcali nekem, igazi otthonom ,
Ha lehet utcáit bebarangolom.
A nagy-dombról jól látszik a Balaton.

Marcali lesz nekem, a nyugvó helyem,
Vár, tán azt is tudja mikor érkezem.
Ibolyák illatoznak majd hantomon.

Örökké szeretlek

Ács Nagy Éva
Örökké szeretlek

Hideg van, szinte a csontjaimig hatol,
remegve fázok, könnyem arcomra fagyott!
Tested is jeges, arcodon viasz -szerű máz,
szemed lecsukva, már nem nézel többé rám.
Ajkad nem szól, ott maradt rajta a mosoly,
nem hallod azt sem, ha hozzád sírva szólok.
Kezed imára kulcsolva melleden pihen,
nem nyúlsz felém, nem simogatsz meg engem.
Melletted virágok , koszorúba fonva,
nem úgy mint mikor te szedted  csokorba.
Állok, nézlek ,végső búcsút veszek tőled,
szám egy szót rebeg feléd, örökké szeretlek!

Eggyé válva

Ács Nagy Éva

Eggyé válva

Rám óvón figyel Föld anyánk,
engem féltőn ölel Nap atyánk.
Én velük élek,általuk lélegzem,
egy vagyok , egy nekik,
kinek féltik a lépteit .
Nem kérdezik tőlem kivagy,
miféle,
én vagyok az egyik fénygyereke.
Boldogan keresem őket a fényben,
úszom velük az élet vizében.
Otthonom útját tudom jól ,
velük a Nap házában meglelem.
Eggyé válok az angyalokkal,
eggyé az egész univerzummal.
Múltam távolinak tűnik,
jövőm kétséges,
jelenben létezem,
Atyám most éltess!
Lágy szellő simogat végig utamon,
rezdülését lelkeknek ott látom.
Látom a csodás fényben!

Mert szeretlek

Ács Nagy Éva
Mert szeretlek

Álom ez , rejtély , miért éppen te,
miért téged szeretlek ,
és te miért pont engem választottál?

Rejtély , hogy a patak partján miért
illatozik a levendulabokor,
miért pont ott csábít el illata minket?

Titok , hogy a lélek miként választ társat,
milyen varázsra működik,
senki sem érti, megmagyarázhatatlan.

Csak azt tudom, ha rám nézel esendőn ,
vágyom érted, mint gidácska anyja
ölébe, és én átölellek, el többé nem eresztlek!

Gondolat

Ács Nagy Éva
Gondolat

Néma gondolat,
bent ragadt szavak.
Szám nem szól,
hallgat, rajta lakat.
Nem mondhatom ki,
nem akarom.
Szavam némán
magamba fojtom.
Némán ,csendben,
tárolom lelkemben.
Gondolat néma,
csak én gondolok
rá néha.
Szavak némán
hallgatnak!

Egyszemélyes mocsár

Ács Nagy Éva

Egyszemélyes mocsár

Csak iszap és bűzös mocsár
volt nekem , életem során.
Elmerültem, süllyedtem benne,
a sötétség leges legmélyére.
Húzott , vonzott lefelé a láp,
gyorsan süllyedt le a láb!

Karomat nyújtom felétek,
segítséget várok, s remélek.
De hiába emeltem magasra,
süllyedek saját mocsaramba.
Egyszemélyes mocsár már ez,
saját tulajdon láp ,nekem lesz!

Menekülnék ,fel az ég felé,
a  szép napos kikelet elé.
Hol minden oly ragyogó kék,
hol tündököl  mindig az ég.
Kellene még egy biztató szó,
kell még egy  álom, csábító jó!

Csak csók

Ács Nagy Éva
Csak csók

Csók csak
mi számon csattan,
csak csók,
mit szívesen adtam.
Csókolj csak még,
visszaadom én,
simogasson a kéj.
Csak még én is csókolok,
tudom visszaadod.
Csókra csók,
csak meg csak,
szerelem lángot kap.

ÖRÖKKÉ ÉGJEN Akrosztichon ( Etkának )

ÖRÖKKÉ ÉGJEN

Akrosztichon
Írta: Ács Nagy Éva
( Etkának )

Ő rizd örökké, égjen a mécses ,
S zél se fújja el soha a lángját.
Z izzenő falevél hangja hallatszik,
I nteget neki az éjszakai fény .
N ap süt már koronát őszes fejére,
T ekintete csillag, mely benned él .
E mlékek közt lebegsz ,ő lesz míg élsz !

R ég múlt pereg előtted, veled lesz ,
É rezd illatát , minden pillanatban.
S zálljon felfelé hozzá a vágy sóhaj,
Z engjen a felhők mögé a hang!
V árlak, mindig várlak, hozd el a tavaszt ,
É leted már a remény oltárán kiterítve.
T eleket nélküle valahogy átvészeled,
E zer imádat elsuttogod a fázós éjbe,
M ert reméled,felébredsz , ez csak álom volt!

Engedj szabadon

Ács Nagy Éva
Engedj szabadon
( Republic együttes dalára)

Ha szabad lenne szívem,
neked adnám,fogd vigyed!
Ha én még szabad lennék,
feléd , lehet rohannék.
Ha szabadna ,rád gondolnék,
bíz Isten rád fonódnék!

Ha szabad lenne szabadon szeretni,
nem kéne a szívnek megszakadni.

Kérlek engedj szabadon,
engedj szállnom,
engedj utamra,
engedj
szabadon járnom!

Hol van az a szó

Ács Nagy Éva
Hol van az a szó

Vágyom egy tiszta vizű tóra,
vágyom ,egy valódi igaz szóra.
Hol az álom mit nekem ígértél,
vagy csak mondtad, igaznak nem hittél?
Hol van a szó,veled jóban- rosszban,
elveszett valahol az iszapban!
Tenger sötét mélyén keresem,
hiszem,hogy talán egyszer meglelem.

Kérlek Uram szeress

Ács Nagy Éva
Kérlek  Uram szeress

Úgy állok eléd , ahogy megszülettem,
tisztán és mezítelen!
Ami szenny volt rajtam, lemosta a könnyem,
fehér lett a lelkem.
Fogadj vissza atyám , mert eltévedtem,
szeress újra engem!

Szveta élete és a hibái ( 2. hiba)

Ács Nagy Éva

Szveta élete és a hibái
( 2. hiba)

Ott hagytam abba , hogy boldog volt , gyermeke megváltoztatta az életét. Álmai , gondolatai új értelmet nyertek! Sokkal többet jelentett a kislánya neki, mint a buli, a tánc, vagy a sport! Érte élt, vele együtt dobogott szíve ,vele sírt, nevetett! Egyszerűen az életét jelentette a csöpp kis-lény! Otthon látszólag minden rendbe jött , apja úgy -ahogy megbékélt, legalábbis ez látszódott!Nyár volt , és ő főzött , mosott , babázott! Várta a szüleit, tesóit haza! S egy szép napon öccse egy fiatal , jóképű falubeli fiúval jött haza! A szíve megdobbant , felébredt benne a nő, a vágy a másik nem után! Látta a fiú szemén, hogy ő sem közömbös iránta! Egymásra néztek, tekintetük mindent elárult! Beszélgetek, a fiú hamarosan haza ment! Szveta alig várta , hogy megint találkozzanak! Jött is megint, elcsattant az első csók, az első ölelés, remegtek mind ketten! Pár hónap udvarlás után , már nem tudtak létezni egymás nélkül! A fiú megkérte a kezét, jobban mondva mint a két lány kezét! Apja adta, de mondta jól gondolják meg, amiért van a pici , nem kell mindent elkapkodni! De ők nem akartak várni, egy őszi napon megesküdtek, csendben, csak a szűk család volt jelen! Szvetáék háza nagy volt, ott kaptak egy szobát, és boldogok voltak. A gyámügyre is bementek, a férj tett apasági nyilatkozatot, így a kislány az ő nevére került.Egy év múlva gyermekük született , megint kislány. Határtalanul boldogok voltak. Árnyékot csak az vetett a boldogságukra, hogy otthon kezdett megromlani a viszony a szülőkkel.Ezért úgy döntöttek, hogy házat vesznek, külön költöznek.Úgy is lett, maguk urai lettek. De a bajok itt kezdtek kezdődni. Szveta eleinte észre sem vette, mert minden idejét a két gyermekére töltötte. Velük boldog volt, velük igazán ő lehetett, anya!!Pár év után a baljós jelek ellenére, még vágyódott egy gyermekre, várta , hogy fia szülessen végre!
Úgy lett, megszületett a kisfiú, és ő repült, lebegett megint! Nem volt nála boldogabb nő a világon! Ekkor kezdte igazán felfedezni a bajokat, a férje ivott, amit ő eddig nem vett, vagy nem akart észre venni! Sokat menekült a gyermekeivel vissza a szülői házba, kezdte kiismerni a férjét!De mégis folyton hazatért! Valami visszahúzta. Bánatát kezdte magába fojtani, veszekedések után jött rá, hogy a férfi nem hozzá való, és apjának volt igaza, menekült! Nem volt ez igazi szerelem, csak vágy ami elvakította!Nem látott át a kőfalon! Beletörődött életébe, és a gyermekei jelentették a boldogságot , a mindent számára! Nem láthatta senki mikor sír, egy kényszer átszeretkezett éjszaka után! Úgy volt vele, hagyd magad előbb szabadulsz! Tűrt csendben , éveken át.. Könnyeinek tanúja csak a négy fal,és a lelke volt! Vegetált egy olyan házasságban , mely neki a börtönt jelentette! Hosszú éjszakákon, még hosszabb nappalokon át, szenvedett évekig! De egyszer felébredt, mint aki százéves álmot aludt, lázadni kezdett, változtatni akart! Remélte, hogy sikerül, férje mindent megígért!! Boldog volt megint egy darabig!

Elveszített gyermek ( Bence élt: 1 napot)

Ács Nagy Éva
Elveszített gyermek
( Bence élt: 1 napot)

Megszületett ,nem lélegzett,
csak egy napot élhetett.
Addig élt ,míg világra nem jött,
de órák alatt elveszítette életét,
maradt utána fájdalom s a könny!
Nem tudhatja már milyen lesz a napfény,
nem tudja majd mi a kacaj, az ölelés!
Vér volt a vérből, test a testből.
Táplálták ,etették, óvták,
mert már akkor is szerették.

Nem várt rá az ismeretlen élet,
a csodát hogy él, nem érhette meg.
kicsi szíve igazából nem dobogott,
neki csak a világunkból ennyi jutott!
Téged anya még nem ringatott,
hófehér melléből nem szoptatott!
Érted csak könnyet hullatott.
Sosem felejt el anyád,s apád,
benned elveszítette elsőszülött fiát!
Számukra nem haltál meg , örökké élsz,
veled vannak mindig , érezd ha félsz!

Itt kicsi maradtál,ott angyallá változtál.
Miért távoztál el idő előtt , senki sem érti,
fájdalmat miért okoztál, miért mondd miért!
Miért nem vártál éveket , hogy tudj te is szeretni,
miért , hogy tanulj meg igazán élni , és nevetni.!
Hajnalban a madarak dalára fürgén felkelni!
a mezőn szaladni a szélben ,virágot szedni,
a csokrodat édesanyádnak ölébe tenni!
Maradhattál volna, de valamiért a sors így akarta,
csak megmutatta a reményt , mi is lehetett volna!
Vártál, vártak rád ,élni reméltél, meghalni születtél!

Szveta élete és a hibái (1. Hiba )

Ács Nagy Éva
Szveta élete és a hibái
(1. Hiba )

Szép fiatal, vidám és bohókás lány volt, mivel kézilabdázott , nagymenő
sztárnak hitte magát, körül rajongták a fiúk . Boldog volt, de belül félt, félt a kapcsolatoktól, félt az ismeretlentől! Pedig a szerelem gyenge első jele , vagy inkább a vágyé, már megérintette ! Lebegett többször ég és föld között, de az utolsó pillanatban mindig visszalépett! Még nem , nem jött el az én időm, még várok, mondta magának!Az idő pedig rohant, a kamaszlányból , bomba fiatal nő lett.Dolgozni kezdett , még nem volt 18.
jöttek a bulik, barátok, discó láz! Táncolt, hajtotta a vére, imádott táncolni, a fiúk keringtek körötte, de ő még várt, maga sem tudta tán mire!Ám egyszer stoppoltak a barátnőjével, egy nagyon helyes jóvágású fiú vette fel őket, szerelem volt első látásra ! Szinte elvesztette az akaratát.
Már nem érdekelte a várás, mindent adott, amit ő adhatott! Egy forró csók, egy követelődző ölelés mindent elvett tőle! Hirtelen pőrére vetkőzött, kiadta magát! Egy röpke nyári kaland , de nem érdekelte! Csak sajnos nem tudta , hogy védekezni kell , és nem tette. Súlyos hibát követett el, melyre hamarosan rájött , de már későn, túl későn! Otthon semmit sem vettek észre, a fiúnak írt, de nem válaszolt. Azt hitte nem is érdekli,( Később tudta meg, hogy külföldre ment) . Élte a szorongás pillanatait, nem tudta, hogyan tovább! Egyszer aztán már nem lehetett titkolni más -állapotát ,kitört otthon a vihart , a veszekedés, de édesanyja , és a tesói mellé álltak, maradhatott , de az apja levegőnek nézte,! Borzalom hónapjai következtek, de ő mégis örömmel készült a gyermeke születésére, várta!!
A fiúról semmi hír nem jött, és ő feladta a keresést! ( Nem tudhatta, hogy valaki még a levelét sem adta át) A szülés előtti hónapjait kórházban töltötte , ott várt. Lassan teltek a napok, de aztán eljött az idő, megszületett
a szerelme gyümölcse , gyermeke. Csodaszép baba, és ő imádta az első pillanattól!
Anya lett, és ő ezért mindent feladott , álmait , vágyait, s vállalta a megvető szemeket , melyek kísérték lépteit! Boldog volt!Boldog végre!

Méla gondolat csak

Ács Nagy Éva
Méla gondolat csak

Most mintha megállt volna az idő,
semmi, és senki nem változott!
Emberek rohannak el mellettem,
irántam mindenki oly közönyös.
Remegek, de várok. fázok , eső esik,
ázik a föld, sírok vele én ,de várok még,
nyugalom hol van, a világ mely szegletén?
Sötét van, és elfeledett igaz érzelmek,
veszett szenvedélyek, homályba temetkeznek.
Temetjük a valódi énünk , le valahová mélyre,
s  arcunkon álarcot büszkébben viselünk!
Várok csendesen tovább, talán lesz csoda ,
megszűnik a sok nemtörődömség.
A rohanó  élet ,semmitmondó tekintet ,
talán végre észre vesszük a másikat.
Rájövünk majd, segítségre szorul ,
s ha esik , ha fúj a szél , mi mindig ott leszünk,
mert mi egy nemzet , egy nép vagyunk,
együtt szép, s együtt dobogjon a szív még , még még!!

Merj álmodni

Ács Nagy Éva
Merj álmodni

Még élsz,álom hordozója vagy,
még hordozod, hát ragyoghatsz!
Vigyázz , mert megszűnik létezni,
ha lelkedben gonosz fog születni.
Álmodj mindig, mindig csak álmodj,
akárhol vagy, bárhol a világon.
Mert a remény, az álom éltet,
nézd csak, hát szép nagyon az élet!
De néha azért ébredni kell,
hogy újra , megint álmodni merj!

Köszönet élet

Ács Nagy Éva
Köszönet élet

Köszönöm neked élet, a tövissel kirakott utat,
melyen jól megedződtem , már senki sem bánthat! 
Hálás vagyok a göröngyökért , melyet elém tettél,
erős lettem tőle ,lelkem többé semmitől sem fél!
Köszönet a könnyeimért, mert tisztára mosták arcom,
s megtisztult lélekkel, békében vívom tovább a harcom!
Hála a fájdalomért , mely nálam örökös vendég ,
magzatpózba kuporodott testem örök lázban ég!
Köszönök most hát mindent, mert így tudom, hogy élek,
hálát rebegek érte , hogy még mindig remélhetek!

FÁJDALOM TÜKÖR Haiku.

FÁJDALOM TÜKÖR
Haiku.
Írta: Ács Nagy Éva

Csend , néma tükör
Őrzője fájdalomnak
Lélek nem halt meg

Vidd a múltat

Ács Nagy Éva
Vidd a múltat

Ne sírj a tegnapért,
nevess a holnapért.
Ne bánd te a múltat,
jövőd már kopogtat.

Ne sajnáld , mit tettél,
ne bánd, mit vesztettél.
Szaladj a jövő elé,
múltat vidd hát felé.

Ha jó, ha rossz veled él,
szíved mindig remél.
Élj most már, a holnapért,
nevess , egy szebb napért.

Ne sírj, ne fájjon a múltad,
emlék, mely szép percet ad.
Egykor a tegnap sokat ért,
új nap ,most többet ígért!

Pár boldog perc -halál Ballada

Ács Nagy Éva
Pár boldog perc -halál
Ballada

Gyönyörű szép nő volt ,kecses bájos tündér,
mégis hősként küzdött otthon minden percért.
Senki sem láthatta mikor sírva fakadt,
neki milyen keserv, nyomorult lét maradt!
Szomorú sorsára lett azonban vigasz,
a nem várt szerelmet meghozta a tavasz!

Tilosban járt ő hát, tudta jól nem szabad,
de a csók lázított , azt hitte szárnyalhat.
Mosolya arcáról,hamar lehervadt már,
szemei ijedtek, könnyekkel bánat jár.
Férjes asszony vala, most megbélyegezték,
halvány homlokára , skarlátbetűt vésték,
Férje megbünteti , ostorozza , veré ,
szűköl kegyetlenül ,lélek szakadt belé!

Szögesdrótot csavart , törékeny nejére,
vadulva rángatta ,földre folyt ki vére.
Asszony néma volt már, halál lett úr lelkén,
véres cafat lógott, a szépséges testén,
Megváltásként jött el , a csend és a béke,
életét áldozta , pár boldog percére!

Láttam s látni akarom még

Ács Nagy Éva
Láttam s látni akarom még

Én már láttam a fényeket , láttam színeket,
láttam a napot, a kéken pompázó eget.
Láttam mikor a bárányfelhők eső után vonulnak
az égen végig, elérnek a szivárványhídig.
Láttam a tarka réten a virágos mezőt,
melyre szorgos méhecskék szálltak.
S a zölden viruló rejtélyes erdőt,hol a
fák ágai közt ,madarak dalolva fészket raktak.
Láttam mikor a tél átment tavaszba,
s a nyár meg beleolvadt az őszi avarba!
A hófehér havat s a fagyott ablakon jégvirágot,
nyári napsütésben a hirtelen feltámadó záport.
Láttam szürkületi ködét a követelődző éjnek,
bíborszínét az alkonyi égnek ,s a szivárványszínében
Isten jelét vélem, mely csodálatos szépségében megy
túl a mindenségen, láttam, de mi lesz ha nem láthatom?
Ha jön egy pillanat, egy szél, s elviszi az álmom?
Nem látom többé a százszorszépet életre törni,
csak száraz szikkadt földet, ahol már nincs , nem lesz semmi!
Ezek mind tova lesznek , velem elvesznek,
s ha mindezt nem láthatom többé, minek is élek!

Én a koldus

Ács Nagy Éva
Én a koldus

Egy toprongyos koldus
kalapját tartja felém,
pár fillért szeretne,
ma még nem volt
szájában kenyér.
Megszánom,adok,
s nem tudhatja ,
hogy lassan én is
ide jutok.

Maholnap mi is
koldulunk.
Akkor ki szán
meg minket,
ki segíti az éhezőket?
Ha elveszítem lakásom,
fejem álomra hol
hajtom?

Nem lesz munkám,
honnét lesz bérem?
Szabadságot kértem,
de nem így értem!
Van Pesten és Budán
aluljáró elég,
sok erdő is áll még!

Talán befogad
az a hely,számomra
is jut egy hideg menhely.
Szánom a koldulót,
szánom, hogy kéreget,
félre tette egykori
büszke éveket.

Holnap tán ott leszek,
az aluljáróban elveszek!
Egy leszek,egy kolduló,
egy nincstelen naplopó !
Adj ennem, ha kérek.
adj meleget kérlek!

Fázom és éhezem,
csak aluljáróban létezem!
Ments meg,melegre
vágyom,s enni való
legyen a tálon.
Holnaptól nem koldulok,
munkát adj,
s robotolok!