Tengerparti nyár , csodás álom,
vágyam, hogy egyszer eljutok oda.
Mezítláb szaladok a forró homokba,
nincs bíborfelhő a láthatáron!
Álmomban, zsebembe kagylót gyűjtök,
s lent a víz mélyén táncot járok.
Ott valóra válnak az álmok,
sírás nincs, könny nem hullik, örülök.
Sellővé váltam csodás pillanatra,
a nyár üde , csábító szirénévé.
Vagy lettem én itt Euridiké,
lettem Orpheusz örök csábítója.
Ám de zátonyra futott szerelmem,
megölt, megfertőzte a féltékenység.
Tengerparti álmom , uralta sötétség,
de akkor is kell ő ,és a nyár nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése