Akarlak mindig
( Evokáció: Ady Endre:Meg Akarlak tartani )
Éber álom , keserű való,
nehéz döntés ez a szívnek,
ez akarat, de álmodni jó.
Egy kevés haladékot kérve,
koldus létem most esdekel,
akarlak mindig, csókos éjbe.
Nem gátolhat már meg sziklafal,
szerelmem láng, élteti föld,
akarlak mindig, tűz légy nappal.
Homokba dugott , bizarr vágyak,
biztos törnek ki a rejtekből,
ó mily gonosz sors, hogy kívánlak!
Csillog a szemem rád gondolva,
búja kéj ,testem tűzverem,
akarlak , énemből kifordulva.
Akarlak mindig, mindent vágyva,
vágyam már teljesen őrült,
menekülök, kegyes halálba.
Maradjak én az aki voltam,
míg -e szerelmet nem ismertem,
akarlak mindig, rabod maradtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése