Csupán csak könnycsepp a szememen,
ez van belőled , ez maradt nekem!
Fájó emlék, múlt, tova tűnt ígéret,
csak könnycsepp van belőled s mit érzek!
Ő itt maradt velem ,nem hagy el engem,
itt van a jelenben, fogja a kezem.
Könnycsepp vagy már mi lettél nekem,
egy tátongó mélység szívemen!
Folyik végig arcomon, el nem apad,
tudja hol az út , s örökre ott marad.
Emlék , vagy árnyék mi vagy nekem,
könnycseppé váltál itt szememen!
Arcomat áztatja, mélyre szántja,
barázdát s ráncokat vés rája.
Szánt tovább, nincs kegyelem, szánt testemen,
ekéjével véresre dúlja lelkem!
Könnycseppekből áll ki a testem,
tengerré vált tajtékzó lelkem!
Folyót , vagy óceánt belőle nevelek,
mert cseppje lett nekem a szemed.
Tükrében látom mindig mosolyod,
nevetést hallok ,látom szikár alakod.
Keserü könnycsepp a szememen,
örökség tőled ez lett nekem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése