Csipog a kiscsibe egyedül van,
magányos ,társa csak az árnyéka,
anyja mellöl valahogy lemaradt.
Megy előre, nehezen halad,
szemébe mindig homokszemet fúj a szél
Apró, vézna lábain futni még nem tud,
pár napos csak, még pihe lepi testét,
elfárad az úton , kicsi csibe ő.
Keresi , kétségbeesve az övéit,
pici szíve nagyot dobban,
távolba mered könnyes szeme,
most mi lesz, merre menjek,
mindegy , hogy északnak, vagy délnek?
hangot mely ismerős hol keresek?
Hová tartozom vajon, és kihez,
tyúkhoz, vagy tán strucchoz ,
kimondja ezt nekem most meg?
Hirtelen hangot hallott ,közelről jött,
kot- kot - kot, gyertek hamar
kiscsibéim itt a vihar!
Szalad ő is a kis-tekergő,
tyúkanyó védőszárnyai alá,
szíve örült, haza talált,
érezte a mamája illatát.
S a mama örömmel fogadta,
tudta erre a kis-virgoncra ,
jobban fog figyelni mint a többiekre.
Mert legközelebb akár elveszhet örökre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése