Ács Nagy Éva
Én gyilkosom

Tükörbe néztem, láttam arcképemet,
láttam sápatag szemem, ráncos viasszerű bőröm,
Hát mit mondjak? nem öntött el az öröm.
kiabáltam, ordítottam önmagam kepével.
Gyilkolsz, megölsz, mivel fertőzöl még meg?
hogy lehetsz ön-önmagad gyilkosa,
mondd meg miért, mi  hát az oka?
Cigaretta kezedben, pedig folyton köhögsz,
hiába szólnak rád, csak szemtelenül röhögsz!
Állandóan keseregsz, feltéped a behegedt sebet,
gyógyulni ,varrósodni mondd miért nem engeded?
Akkor érzed jól magad ha  kegyetlenül fájhatsz,
ha kínzod vagy, vért folyni  ,mint patak láthatsz.
Játszol  az élettel ,önmagad testével,
egyesülsz  boldogan a nászban akár az ördöggel.
Ha szemed nem könnyezik , akkor már baj van,
nem vagy jól, mert neked sötét van nappal.
Én gyilkosom, kímélj kicsit, ne ölj még meg,
állj talpra, hagyd hadd haljon meg a féreg!
Magad ellensége ne légy te,mi végre lennél,
ne vívd keserv háborút,legyen benned végre béke.