Ács Nagy Éva
Maradtam én bohém
Olyan vagyok, milyen mindig voltam!
nem én öregszem , az idő rohan!
Husz év múlva is tán ilyen leszek,
mert akik ismernek, így szeretnek!
Néha bohém ,humoros vagy vidám,
néha szomorú , gyámoltalan kislány!
Vagy éppen elveszett, vagy laza,
kinek sehol nincs helye, nincs otthona!
Így fogadj el engem, ahogy vagyok,
megváltozni soha nem akarok!
Pedig sokszor megtört az élet,
de nem hagytak el a remények!
Arcom változik csak , de én vagyok,
szívemben örök fiatalság lobbog!
Hajam deresedik , kezem remeg,
de vénülő szívem örökké szeret!
Mi a titkom?
Tudj mindenen végtelenül nevetni,
másokat nem ítélni, hanem szeretni.
Ha sírni kéne mert belül fáj, ne sírj!
nevess csak bátran, feledni bírj.
Az élet úgyis néha mostoha,
kacagj , mint akinek semmi gondja!
Örök fiatal csak így maradhatsz,
mindent , mi benne szép megragadsz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése