Szonett. 91
Írta.Ács Nagy Éva
Vágyakozás, lezáratlan szerelem ,
melytől megfosztottak régen az álmok.
Előtted pörén, mezítelen állok ,
titkom nincs, minek, hófehér a lelkem.
Ha rám nézel, elönt vágy a teljesség,
egérutat nyertem így mosolyodból.
Eltávolodtam , pszichés gondolattól ,
sors kegyes is lehet hozzánk kicsit még.
Csorba nem ritkítja hiúságodat,
rendhagyó lesz , mindig győz az akarat.
A remény pedig most nem lesz elveszett!
Megtörténik az amire úgy vágytunk,
újra megint , mi egymásra találtunk.
Merd mutatni te hófehér lelkedet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése