Fényes arcom
( Evokáció: József Attila : Szőke hajam)
Sötét felhők gyűltek, vannak az égen,
mögöttük azért is a fényt látom.
Tartom orcám felé, csókra vágyom,
öleljen át most, erős férfi karod.
Szenvedélytől fáklya lángja lobban,
izzó vulkán magja tör most elő.
Lávája perzsel , titokzatos erő,
fekete világ romokban hever.
Osztozom veled , a fényességben,
mert kettőnké lett ez a szerelem.
Ha nem hiszed megmutatom neked,
ígérd meg , a fényt látod te is bennem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése