( kép: blog,xfree.hu)
Gyerekkoromban lepkéket kergettem a réten,
Isten tudja mamámnak hány seprűjét törtem!
Végig rohantam a kocsiutat , a mezőt,
lepkéimért tettem sokszor nagy kerülőt!
Nem számított a színe, fehér, sárga vagy tarka,
nekem az összes ,minden színben kellett volna!
El is neveztek hát pillangókisasszonynak,
hej de sokáig csakis így is szólítottak!
De nem számított nekem akkor ott semmi,
csak a lepkéimmel akartam lenni, szállni.
Csodáltam szabad létüket ,szépségüket,
irigyeltem kicsit talán mindig őket!
Szabadon szállni velük szerettem volna,
hittem velünk az idő nem áll meg soha!
Szállni , szabadon a magasban velük az égen,
ha elfáradtam ,virágszirmán pihenni a réten.
Vándorolni velük , mindig más virágra,
Istenem belevesztem volna a világba!
Szerettem volna oly törékeny kecses lenni,
csodás lepkéimmel más országokba menni!
De sajnos tudtam én jól, nem mehettem velük,
nekem is más , nekik is más az életük!
Rajongásom irántuk még most is örök,
de felnőttem , komolyodtam , lepkét már nem űzök.
Ma érett fejjel , asszonyi énemmel tudom,
szép gyermeki vágy ,szép álom volt egykoron.
Ha becsukom a szemem most is ott vagyok,
lepkéim jövök, várjatok, rólatok álmodom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése