Ott, hol a fák, bokrok összeborulnak,
ott, hol még melege van a holdnak,
ott, hová titkon mindenki vágyik,
ott, hol a fájdalom már nem számít,
ott boldogság van, móka kacagás,
ott, mindenfelé színpompás ragyogás,
ott, hol nem kell kenyérért koldulni,
szemétdomb tetején éhesen turkálni,
hol örökös a fény ,nincs sötét éj,
nincs borús nappal, nem csábít kéj,
nincs ármány, hazugsággal körbe szőtt
szavak, hol a pénz többé nem a minden,
körülötte nem forog szó, miért nincsen,
ott eggyé vált hát szegény és gazdag,
nincsenek kiemelt hatalmak,
ott fogunk majd boldogan létezni,
oda egyszer mindenki megfog érkezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése