Már nem fáj

Ács Nagy Éva

Már nem fáj

Egy perc , egy pillanat volt, szerelem lett,
egy vallomás ott az őszi fák alatt,
egy forró szenvedély, szellő suhogás.

Azt hittem, ez már engem elkerül,
legbelül már lecsendesedtem,
de most vihar van. lelkemben tombol.

Már tudom, nélküled magány volt a társam,
szavak csak hallgattak, némák maradtak,
szívemben áthidalhatatlan hálót szőtt a pók.

Remény mely most átjárta testemet,
szerelem, mely engem most felemelt,
s benne a vágy , mely egekig repít.

Szeretsz, szeretlek, ez nem tétova óda,
gyógyír lett, sötét remete lakomba,
leküzdötte önkéntes száműzetésem.

Már nem fáj, hogy valaha sebet kaptam,
nem fáj , hogy elestem, elbuktam a harcban,
sors te bitang, most megnyerem a viadalt!