Csalfa álmok

Ács Nagy Éva
Csalfa álmok
( Kép: Net)

Elhagynak mindig az álmok
megcsalnak az ígéretek
hirtelen minden összejött
pedig még öleltél nemrég
még suttogtál fülembe

S ma hervatag lett a szó
sápatag a vágy néma üzenet
árnyékot vetet rá a hiány
fehér papírra sötét folt került
mely ölelkezik egy csepp vérrel

Nincs többé fény, nincs holnap
csak zokog a szív s fáj dalom
miért van az hogy mindig fájok
megcsaltak már az ígéretek
elhagytak hát végleg az álmok!

LÁMPÁSVERSEK

VELEM KEDVESEM
Lámpásvers
Írta:Ács Nagy Éva

Jőjj
velem
kedvesem
szerelembe
ess

EGYÜTT DOBOG
Lámpásvers
Írta:Ács Nagy Éva

Mi
szívünk
ütemre
együtt dobog
már

ÖLELJ FÉLTŐN
Lámpásvers
Írta:Ács Nagy Éva

Én
kedves
szerelmem
ölelj féltőn
még

FÉLEK FÉLNI
Lámpásvers
Írta:Ács Nagy Éva

Óvj
drágám
sötéttől
félek félni
is

Felhőtlen szerelem

Ács Nagy Éva

Felhőtlen szerelem

Szerelem, tiszta és hófehér,
előttünk két galamb a példakép,
szerelmüket nem gátolja semmi,
utukban nem áll őrt  sehol senki,
határ -e szerelemben nem létezik,
turbékolnak, szárnyuk ölelkezik.

Nem számít nekik itt a vagyon,
együtt szállnak dalolva az ágakon.
fúj a szél szorosan összebújnak,
tudják, kisüt a nap megint holnap.
újra várja őket végtelen ég
felhőtlen szerelmük égig ér.

Szoros kötelék fűzi őket össze,
szabadon szállnak mindörökre.
hatalom nem úr, nincs felettük,
irigység, gőg nincs is tán bennük,
boldogok ők ha együtt vannak,
boldogok, és mindig turbékolnak.

Ács Nagy Éva
Én gyilkosom

Tükörbe néztem, láttam arcképemet,
láttam sápatag szemem, ráncos viasszerű bőröm,
Hát mit mondjak? nem öntött el az öröm.
kiabáltam, ordítottam önmagam kepével.
Gyilkolsz, megölsz, mivel fertőzöl még meg?
hogy lehetsz ön-önmagad gyilkosa,
mondd meg miért, mi  hát az oka?
Cigaretta kezedben, pedig folyton köhögsz,
hiába szólnak rád, csak szemtelenül röhögsz!
Állandóan keseregsz, feltéped a behegedt sebet,
gyógyulni ,varrósodni mondd miért nem engeded?
Akkor érzed jól magad ha  kegyetlenül fájhatsz,
ha kínzod vagy, vért folyni  ,mint patak láthatsz.
Játszol  az élettel ,önmagad testével,
egyesülsz  boldogan a nászban akár az ördöggel.
Ha szemed nem könnyezik , akkor már baj van,
nem vagy jól, mert neked sötét van nappal.
Én gyilkosom, kímélj kicsit, ne ölj még meg,
állj talpra, hagyd hadd haljon meg a féreg!
Magad ellensége ne légy te,mi végre lennél,
ne vívd keserv háborút,legyen benned végre béke.

Nem Akarok Mást!(1)

Nem Akarok Mást!(1)
Ács Nagy Éva

Én nem akarok megváltozni,
nem akarok másmilyen lenni!!
Élni akarom az életem,
s ne mondják meg ,
hogy tegyem!
Ne zárjanak börtönbe,
enyém az életem,
igaz kölcsönbe!
Szabadon akarok szállni ,
mint a madár!
kire mindig uj világ vár!
Nem adom senkinek életem,
az enyém, ha szabadon élhetem!

Fényes arcom

Ács Nagy Éva
Fényes arcom
( Evokáció: József Attila : Szőke hajam)

Sötét felhők gyűltek, vannak az égen,
mögöttük azért is a fényt látom.
Tartom orcám felé, csókra vágyom,
öleljen át most, erős férfi karod.

Szenvedélytől fáklya lángja lobban,
izzó vulkán magja tör most elő.
Lávája perzsel , titokzatos erő,
fekete világ romokban hever.

Osztozom veled , a fényességben,
mert kettőnké lett ez a szerelem.
Ha nem hiszed megmutatom neked,
ígérd meg , a fényt látod te is bennem!

Pillangókisasszony avagy lepkekergető

Ács Nagy Éva

Pillangókisasszony avagy lepkekergető
( kép: blog,xfree.hu)

Gyerekkoromban lepkéket kergettem a réten,
Isten tudja mamámnak hány seprűjét törtem!
Végig rohantam a kocsiutat , a mezőt,
lepkéimért tettem sokszor nagy kerülőt!
Nem számított a színe, fehér, sárga vagy tarka,
nekem az összes ,minden színben kellett volna!

El is neveztek hát pillangókisasszonynak,
hej de sokáig csakis így is szólítottak!
De nem számított nekem akkor ott semmi,
csak a lepkéimmel akartam lenni, szállni.
Csodáltam szabad létüket ,szépségüket,
irigyeltem kicsit talán mindig őket!

Szabadon szállni velük szerettem volna,
hittem velünk az idő nem áll meg soha!
Szállni , szabadon a magasban velük az égen,
ha elfáradtam ,virágszirmán pihenni a réten.
Vándorolni velük , mindig más virágra,
Istenem belevesztem volna a világba!

Szerettem volna oly törékeny kecses lenni,
csodás lepkéimmel más országokba menni!
De sajnos tudtam én jól, nem mehettem velük,
nekem is más , nekik is más az életük!
Rajongásom irántuk még most is örök,
de felnőttem , komolyodtam , lepkét már nem űzök.

Ma érett fejjel , asszonyi énemmel tudom,
szép gyermeki vágy ,szép álom volt egykoron.
Ha becsukom a szemem most is ott vagyok,
lepkéim jövök, várjatok, rólatok álmodom!

Csak egy gondolat

Ács Nagy Éva

Csak egy gondolat

Múlik az idő, minden változik, mi is,
és körülöttünk minden,
de mindig fel kell fedezni valami újat,
valami szépet, amiért érdemes továbblépni!!!

Letargia

Ács nagy Éva

Letargia

Nincs sehol békesség,
oda lett a nyugalom!
zaklatott  hát a szívem,
fáj bennem a sóhaj,
magamra maradtam,
erről szól panaszom!

Halj meg máskor

Ács Nagy Éva
Halj meg máskor

Kérlek halj meg kedvesem máskor,
lehet nem érek rá pont akkor!
Mi van akkor ha nem leszek ott,
mikor már szemed lecsukódott.
Akkor nem láthatlak én újra,
nélkülem mész el a nagy útra.
Ezt nem engedem, nem akarom,
időm sincs rá ,nem és nem hagyom!
Nem hagyhatsz egyedül itt állni,
nélküled nem tudok mást,csak fázni.
Így nem halhatsz meg hát nélkülem,
veled megyek , te vagy az életem.
Várj meg kérlek, kérlek fájón ,
Halj meg kedvesem ,halj meg máskor!

Öreg -szem

Ács Nagy Éva
Öreg -szem 

Már semmi nem megy úgy, érzem , mint régen,
hajam festem , kezem remeg ,öregszem!
De jó volt pedig fiatalnak lenni!
mikor nem számított idő, pénz ,semmi!
Mikor diákként kacagva bohóckodtam,
a közeli parkban egy csókot kaptam!
Barátnőimmel boldogan csavarogva ,
elindultunk mi cél nélkül ,dalolva.
Nem volt ellőttünk gát , nem volt állomás,
csak kaland, s hihetetlen ábrándozás.
Nem számított az , hogy bukszánk nincs teli,
hogy a kenyerünket a nap érleli.
Nem volt probléma soha , hogy hol alszunk,
ott vetettünk ágyat, merre épp jártunk.
Mégis hihetetlenül szép volt minden,
de lázadó énem , lassan tova libben.
Csöves gatyám , kockás ingem elszakadt,
de bennem tudom, hogy nyoma ott maradt.
Ma már lecsillapodtam , de szép álom ,
gyerek maradtam, más a világ ,látom!
Kívülről öregszem , de szívem a régi,
fiatalkori emlék zöme örökre őrzi.

Romokban

Ács Nagy Éva
Romokban 

Világot jelentette egykor ,
a fényt hozta el.
De most összedőlt minden,
romokban heverek.
A katedra rám zuhant,
nem játszok több életet.
Érzelem bennem semmivé vált,
csalódás tönkre tett.
Nyomja terhe vállamat,
összelapítva mimóza lelkem.
Vége, akiért éltem, s mindent reméltem,
gyilkosom lett, megölt engem!

Vártam

Ács nagy Éva
Vártam

Vártam mindig csak vártam,
valakire, vagy valamire!
Rám nem vár senki se?
Nekem nem szólnak a szavak,
nem simogatnak a kezek?
Rám nem süt a nap,
vártam sokszor hiába!
Vártam a csodára,
talán hozzám is szólnak
még szavak,
Talán várnak rám,
ott a fa alatt!
Talán fogják a kezem,
suttogják szerelmesen
a nevem!

Akarlak mindig

Ács Nagy Éva
Akarlak mindig
( Evokáció: Ady Endre:Meg Akarlak tartani )

Éber álom , keserű való,
nehéz döntés ez a szívnek,
ez akarat, de álmodni jó.

Egy kevés haladékot kérve,
koldus létem most esdekel,
akarlak mindig, csókos éjbe.

Nem gátolhat már meg sziklafal,
szerelmem láng, élteti föld,
akarlak mindig, tűz légy nappal.

Homokba dugott , bizarr vágyak,
biztos törnek ki a rejtekből,
ó mily gonosz sors, hogy kívánlak!

Csillog a szemem rád gondolva,
búja kéj ,testem tűzverem,
akarlak , énemből kifordulva.

Akarlak mindig, mindent vágyva,
vágyam már teljesen őrült,
menekülök, kegyes halálba.

Maradjak én az aki voltam,
míg -e szerelmet nem ismertem,
akarlak mindig, rabod maradtam.

Pacsirta éneke

Pacsirta éneke

Erdő mélyén kis pacsirta 
szomorúan szálldogál,
ágról ágra repül,
éneke nem szól már.

Egyedül van , összevissza
repdes, nem találja
helyét, mert párját
elvitték.

Elvitték, befogták ,
kalitkába zárták,
s nem ékes tolláért,
hanem a hangjáért.

Ne búsulj kis pacsirta,
embereket is zárnak
be oda,no nem a
hangjukért,hanem
a tettükért.

Te csak énekelj, dalolj,
hangod a kalitkáig hatol,
szóljon,szóljon csak éneked,
hadd hallja a kedvesed.

Dalolj neki a szabadságról,
légy vidám, ne gyászolj,
egyszer kinyílik a kalitka,
hangoddal csalod haza.

Ha nem hallja éneked,
azt hiszi minden elveszett ,
vidítsa dalod a párod,
tudja meg, haza várod.

S dalol , énekel a kis pacsirta,
párja fogságban,de a hang
haza hívja,erős lesz,és
bátor,mindenkivel dacol.

S mikor kinyílik a lakat,
vidáman szárnyra kap,
repül haza a párjához,
az édes kis pacsirtához.

Szebben szól a daluk,
éneklik boldogan
ketten vagyunk,

szabadon szárnyalunk!

Túl a szivárványhídon

Ács Nagy Éva

Túl a szivárványhídon

Felhők felett,a szivárványhídon túl,
hol láthatóvá válik a csodás univerzum,
ott senki nem játssza el a rettenthetetlent,
hol mámor van és nincs gyötrelem,
senkinek nincs hatalma a másik felett,
nincs szolgaság, nincs rabság,
csak örök fény és boldogság,
hol életünk szabad és végtelen,
örülünk annak ha a másik örül,
a sírás távol jár ,ott nem ismerik,
fájdalom pedig nem  is létezik,
mindenhol béke van és nyugalom,
ott dal száll, ott , túl a szivárványhídon!

Sorvadó én

Ács Nagy Éva

Sorvadó én


Jeges szél fújdogál,
játszik arcomon.
Hulló könnyeimet,
rá fagyasztja.
Mosolyom nincs,
eltorzult rég.
Szívem egyre gyengül,
beteg lett.
Elsorvad bennem
a lét!

Ács Nagy Éva Múló idő

Ács Nagy Éva
Múló idő
( kép: durcka )

Fiatalasszony koromban
virágot ültettem,
öntöztem, neveltem
szépségében gyönyörködtem,
illatában megfürödtem.

Azóta sok év eltelt,
ma már virágot nem ültettek,
minek ha szépségében
sokáig nem gyönyörködhetek,
illatát meg elviszi az esti szél,
moha lepi el és penész.

Fiatal anya koromban
gyermekeimnek éltem,
neveltem őket,
s csókkal becézgettem,
betegek voltak aggódtam ,
boldogok voltak, hát kacagtam

Azóta sok év eltelt,
gyermekeim kirepültek,
nevetéseim megvénültek,
magány lepi el otthonom,
nem nevelek többé,
most haldoklom.

Mikor kedvesem

Ács Nagy Éva
Mikor kedvesem

Mikor szemem a szemedbe néz,
kezem a puha kezedhez ér.
Testem a testedet érinti,
akkor szívem , szívedet kéri!

Mikor kezeddel megsimogatsz,
érzem én , látom a csillagokat!
Mikor nevemen te szólítasz,
tudom ,hogy miért, hogy mit akarsz!

Mikor hozzám simulsz kedvesen,
bújok hát én is szerelmesen!
Mikor elmész , és magamra hagysz,
szívem akkor súgja a panaszt.

Mikor egy hajnalon rám találtál,
örökre tied lettem, megkaptál!
Vagyok neked,s vagy te nekem!
éldegélünk már szerelmesen.

HÓFEHÉR LELKÜNK Szonett. 91

HÓFEHÉR LELKÜNK
Szonett. 91
Írta.Ács Nagy Éva

Vágyakozás, lezáratlan szerelem ,
melytől megfosztottak régen az álmok.
Előtted pörén, mezítelen állok ,
titkom nincs, minek, hófehér a lelkem.

Ha rám nézel, elönt vágy a teljesség,
egérutat nyertem így mosolyodból.
Eltávolodtam , pszichés gondolattól ,
sors kegyes is lehet hozzánk kicsit még.

Csorba nem ritkítja hiúságodat,
rendhagyó lesz , mindig győz az akarat.
A remény pedig most nem lesz elveszett!

Megtörténik  az amire úgy vágytunk,
újra megint  , mi egymásra találtunk.
Merd mutatni te hófehér lelkedet!

Kábult lét

Ács Nagy Éva

Kábult lét

Hát most iszom, látod? nem éltet láng,
elestem , poharat magamnak emelek.
Dob szól, tósztot is mondok, hát éltessen,
iszom még ,  keveredik bennem a lét.
Alkoholos a leheletem , szemem fénytelen,
miért? szívem vérzik , most tépted darabokra.
Zúztad apró szilánkokra , vérzik, ömlik ki vérem,
táborozik bennem a nyomorult tehetetlenség.
Ó hogy fáj,  fáj a lélegzet, kába az elme,
iszom , így felejtek, mert ezt túl kell élnem.

Haldokló föld

Ács Nagy Éva

Haldokló föld


Eső áztatja el káposztaföldemet,
féreg rágja át a friss gyökeremet
A nap hiába süt rám és rá melegen,
nem tud segíteni  haldokló földemen.
Édes zamatos ízét így  nem érzem,
csak víz. s kövek, ár, lep el engem.

Szenvedek

Ács Nagy Éva

Szenvedek

Remek, szerelmes lettem,
melyben egy szemet sem remekeltem,
fejem elvesztettem, testem remeg,
szemem nedves, lelkem beteg,
kellett ez nekem? mert szenvedek!

Tavaszom vagy

Ács Nagy Éva
Tavaszom vagy

Igen az volt , mikor megismertelek,
jeges volt szívem, de egyből felengedett.
Elhoztad nekem végre a forró nyárt,
áttáncoltunk minden nyári éjszakát.

Jött az ősz , sárgultak a falevelek,
deres lett ,de a világ veled kerek.
Mással nem törődve táncoltunk tovább,
nem csillapodott le bennünk a vágy.

Nem engedem , hogy múljon a tavaszunk,
mert mi már csak egymásért élünk, vagyunk!
Nélküled hamar itt lenne a zord tél,
de ha velem vagy,szívem már nem fél.
Légy a tavaszom a télben is nekem,
mert a minden veled teljes szerelmem.

Szerelmem szellem

Ács Nagy Éva

Szerelmem szellem

Jelentem, szerelmem szellem,
de szeretem, kezem remeg,
mert keze nekem nem eleven.

Szenvedek, remete lettem,
szellemem meg nem elevenedet,
testem elernyedt ,elveszett.

Elestem ,rengetegbe kerestem,
de szellememre nem leltem,
keseregnek percek, engem nevetnek.

Szerelmem, kedves szellem,
keress meg , lelj meg engem,
remete lelkem , neked eped.

Neked lehelem , szeretem,
veled tekeregjek el kedvesem,
lelkem, neked esdekel,
szellem leszek , szerelmeddel!

Minden vagyok

Ács Nagy Éva

Minden vagyok

Vagyok még a világon,
hát ne változtass át!
Szeress , mert élek,
kell nagyon a szerelmed!
Még mosolygok rád,
várom, hogy jöjj, vágyom a csodát.
Még kezem nyújtom feléd,
talán elérem  a reményt!
Napos, gyönyörűséges kikelet,
tavaszi zsongás,álmodozás.
Kérlek ,ne változtass át!
Vagyok még apró porszem,
mit szél fú, messzire.
Vagyok még fa , melyet vihar
dönt ki , gyökerestől.
Vagyok még ember,
ki tud, és akar szeretni,
Vagyok , mert tudok ölelni!
De minden vagyok ha kéred,
mert minden az maga élet!

Már könnycsepp vagy

Ács Nagy Éva

Már könnycsepp vagy

Csupán csak könnycsepp a szememen,
ez van belőled , ez maradt nekem!
Fájó emlék, múlt, tova tűnt ígéret,
csak könnycsepp van belőled s mit érzek!
Ő itt maradt velem ,nem hagy el engem,
itt van a jelenben, fogja a kezem.

Könnycsepp vagy már mi lettél nekem,
egy tátongó mélység szívemen!
Folyik végig arcomon, el nem apad,
tudja hol az út , s örökre ott marad.
Emlék , vagy árnyék mi vagy nekem,
könnycseppé váltál itt szememen!

Arcomat áztatja, mélyre szántja,
barázdát s ráncokat vés rája.
Szánt tovább, nincs kegyelem, szánt testemen,
ekéjével véresre dúlja lelkem!
Könnycseppekből áll ki a testem,
tengerré vált tajtékzó lelkem!

Folyót , vagy óceánt belőle nevelek,
mert cseppje lett nekem a szemed.
Tükrében látom mindig mosolyod,
nevetést hallok ,látom szikár alakod.
Keserü könnycsepp a szememen,
örökség tőled ez lett nekem!

Kedvtelenül

Ács Nagy Éva

Kedvtelenül

Nézek a semmibe,
érzékelem a semmit.
Gondolatom nincs itt,
akaratom is béna .
Kedvtelen hangulat,
nagy sóhaj, mély lélegzet.
Kell egy kis oldalba bökés,
Hahó ! azért itt vagy néha ?

HATÁRTALAN SZERELEM Szonett. 90.

HATÁRTALAN SZERELEM
Szonett. 90.
Írta: Ács Nagy Éva

Hatalmas tenger , hol nagy a mélység,
Hullám fedi örökre titkait.
Őrzi a maga hurrikánjait,
Álom ez, vágy ,gyilkos azúrkékség.

Mende-monda van , rege számtalan ,
Sellőlányok estek szerelembe.
Királyfik, értük vesztek tengerbe,
Vágy teljesül -e ,ez bizonytalan.

De mindig találni egy kiskaput,
Melyből az élet s vágy útja kijut.
Teljesülnek a valós szép álmok.

Mende- monda , kitudja , vagy rege,
De az biztos , hogy mindig szép mese.
Szerelemben nincsenek határok.

Igaz barát

Ács Nagy Éva

Igaz barát

Életem , csak az enyém,
senki nem élheti , csak én.
Tudom mit bírok s mit nem,
ha lehet a rosszat kerüljem.
Teszek egy nagy kitérőt ,
ne lássam a kísértőt!

Találkozni nem akarok vele,
nem kézfogás barátságom jele.
Más barátra vágyom,
kivel én utamat járom.
Vele szívesen megyek,
vele osztom kenyeremet!

Adok ha éhes ,táplálom,
melegítem őt, ne fázzon!
Vele nevetek, vagy sírok,
örülök, vagy épp fájok.
Vele gyerek vagyok újra,
s vissza megyünk a múltba.
Vagy jövőnek neki vágva,
elindulunk egy új világba!

Nélküled magány (Férjemnek )

Ács Nagy Éva

Nélküled magány
(Férjemnek )

Este van megint ,egyedül fekszem,
érintetlen a helyed mellettem.
Kezemmel keresem a tested,
hideg van ,nem érzem a meleget.
Felébreszt a valóság,és üres  ágy,
de tudd én itt vagyok,  várok rád!
Várok, mert nélküled megöl a magány,
akarom minden veled éjszakát!
Lehetek még egyedül nagyon sokat,
ha rám dobják a  hideg hantokat!
De addig veled akarok lenni,
fáradtan karjaidban megpihenni!

Kedvesem az élet maga

Ács Nagy Éva

Kedvesem az élet maga

Választottam már az életet ,
a félelmetes sötétség helyett!
Még nekem is nyílik itt virág,
az enyém  lesz az egész világ!
Annyi mindent meg kell érnem!
csak az életem feléig értem!
Érzem rám találhat a szerelem,
még lehet igazi kedvesem!
Kedvesem , társam,, szerelmem!
bárhol  is van , én megkeresem!
Nem kell hát a sötétség nekem!
Az élet lett az új kedvesem!

Nem adom fel sosem

Ács Nagy Éva

Nem adom fel sosem


Csilingelt a hangod az éjben,
kacagott veled a nyári szél.
Tűfokán játszott az érzelem,
lelkem kinyílt a jöttödre így.

Kukacos lét , mibe haraptam
eddig, most végre féreg mentes.
Ennyi szépet én oly rég kaptam,
ingerült volt , kedvetlen,a régi én.

Terpeszben állok, karom kitárom,
várom, hogy teljesüljön a vágy.
Legyen veled , teljes az óhajom,
hurrikán söpörjön a parton át.

Ezt most nem, és nem űzi el senki,
szívemben veled együtt marad.
Elmehet mellettünk mindenki,
akkor sem adom fel az álmomat!

Maradtam én bohém

Ács Nagy Éva

Maradtam én bohém

Olyan vagyok, milyen mindig voltam!
nem én öregszem , az idő rohan!
Husz év múlva is tán ilyen leszek,
mert akik ismernek, így szeretnek!
Néha bohém ,humoros vagy vidám,
néha szomorú , gyámoltalan kislány!
Vagy éppen elveszett,  vagy laza,
kinek sehol nincs helye, nincs otthona!
Így fogadj el engem, ahogy vagyok,
megváltozni soha nem akarok!
Pedig sokszor megtört az élet,
de nem hagytak el a remények!
Arcom változik csak , de én vagyok,
szívemben örök fiatalság lobbog!
Hajam deresedik , kezem remeg,
de  vénülő szívem örökké szeret!

Mi a titkom?

Tudj mindenen végtelenül nevetni,
másokat nem ítélni, hanem szeretni.
Ha sírni kéne mert belül fáj, ne sírj!
nevess csak bátran, feledni bírj.
Az élet úgyis néha mostoha,
kacagj , mint akinek semmi gondja!
Örök fiatal csak így maradhatsz,
mindent , mi benne szép megragadsz!

Csavargó csibe

Ács Nagy Éva

Csavargó csibe

Csipog a kiscsibe egyedül van,
magányos ,társa csak az árnyéka,
anyja mellöl valahogy lemaradt.
Megy előre, nehezen halad,
szemébe mindig homokszemet fúj a szél
Apró, vézna lábain futni még nem tud,
pár napos csak, még pihe lepi testét,
elfárad az úton , kicsi csibe ő.
Keresi , kétségbeesve az övéit,
pici szíve nagyot dobban,
távolba mered könnyes szeme,
most mi lesz, merre menjek,
mindegy , hogy északnak, vagy délnek?
hangot mely ismerős hol keresek?
Hová tartozom vajon, és kihez,
tyúkhoz, vagy tán strucchoz ,
kimondja ezt nekem most meg?
Hirtelen hangot hallott ,közelről jött,
kot- kot - kot, gyertek hamar
kiscsibéim itt a vihar!
Szalad ő is a kis-tekergő,
tyúkanyó védőszárnyai alá,
szíve örült, haza talált,
érezte a mamája illatát.
S a mama örömmel fogadta,
tudta erre a kis-virgoncra ,
jobban fog figyelni mint a többiekre.
Mert legközelebb akár elveszhet  örökre!

SEGÍTS NÉPEMNEK Carmen

SEGÍTS NÉPEMNEK
Carmen
Írta:Ács Nagy Éva

Isten te ki mindent látsz
Nézz le most végre ránk
Áldd meg szép Magyar hazánk
Vigyázz  hát népedre
Legyen béke szívébe
Harcoljon meg érte
Küzdjön a gonosz ellen
Védje meg gyermekét

Országunk szép vidéke
Nemzetünknek kincse
Segítsd felemelkedni
Isten segíts neki
A rossz álmon mi most van
Végleg túl lépni
Minden igazi Magyar
Tudjon tisztán látni

Szomjaztam

Ács Nagy Éva

Szomjaztam

(Anyámnak)
Koldusként jöttem a világra,
kéregetőként szomjaztam
anyám csókjára!
Vártam mindig , mit nekem ad,
kaptam utána,
mint éhező ki kenyeret kap!

De bőkezű volt az én anyám,
szeretetét
százasával szórta rám.
Csókkal , öleléssel elhalmozott,
hiányt nem szenvedtem,
szívem szeretetben úszott.

Anyám nem hagyott koldulni,
nem kellet kérnem,
magától tudott adni.
Sosem feledem el neki,
azt, hogy tiszta szívből
tudott szeretni!

Éhínségem, szomjam ő oltotta
mert szeretetben megáldotta.
Köszönöm neki, hogy tőle nem
kellett kérni.
Kenyeret, vizet, életet adott,
bősége nem apadt el, szeretetben áldott..

Édenkert

Ács Nagy Éva

Édenkert

Ott, hol a fák, bokrok összeborulnak,
ott,  hol még melege van a holdnak,
ott, hová titkon mindenki vágyik,
ott, hol a fájdalom már nem számít,
ott boldogság van, móka kacagás,
ott, mindenfelé színpompás ragyogás,
ott, hol nem kell kenyérért koldulni,
szemétdomb tetején éhesen turkálni,
hol örökös a fény ,nincs sötét éj,
nincs borús nappal, nem csábít kéj,
nincs ármány, hazugsággal körbe szőtt
szavak, hol a pénz  többé nem a minden,
körülötte nem forog szó, miért nincsen,
ott eggyé vált hát szegény és gazdag,
nincsenek kiemelt hatalmak,
ott fogunk majd boldogan létezni,
oda egyszer mindenki megfog érkezni.

Medve Hercegnek

Ács Nagy Éva

Medve Hercegnek

Nem szeretem a mézet,
nem is hiányzik evégett!
De a medvét szeretem,
mindenhol őt keresem.
Hiányzik a biztató szava,
kedves, néha morgós modora.
Mesteremnek tekintem,
segített sokat itt nekem.
Hiányát itt senki nem pótolja,
tudom, soha nem jön vissza.
Rajtam kívül van még sok kezdő,
kinek kellene egy hasonló ő.
Kellene ,ki nem csak bájologna,
bizony néha nagyon morogna!
Hallom ahogy szid, vagy dicsér,
amit nagy brummogás kísér.
Hiányzik , egy szó , mint száz,
nem lesz ilyen mint ő, senki más.

Hiába vallomás

Ács Nagy Éva

Hiába vallomás

Írtam hozzád, de minek,
ha vallomásom a légbe ment,
süket fülekre talált benned a magány.

Írtam, kiadtam teljesen magam,
könyörögtem neked , tétova szavakkal
mint koldus úgy koldultam.

De érzelem szegény maradtam,
lelkemben hideg  sötét űr maradt,
alamizsnát tőled nem kaptam.

Írtam,  kék tollal búcsú levelem,
piros rózsát küldtem neked viola helyet,
tövise lelkemben gyökeret vetett.

Szúr, teljesen, lélegzetem fájdalom,
hörgésem lett , utolsó sóhajom,
fuldoklom , halál jele ez arcomon.

Írtam, nélküled haldoklom,
te szánalmad lett gyilkosom,
zubbonyom feszít ,erőlködésem  feladom.

Nem gyógyul

Ács Nagy Éva

Nem gyógyul

Pofont kaptam ismét,
nagyon fájt,
lelkem forrt,
fájdalom
teljesen átjárt
arcomon a pír
örök helye
ha elmúlik is
lesz mindig hege,
nem gyógyul be sose,
mert beleégett
a szívembe.

Már nem fáj

Ács Nagy Éva

Már nem fáj

Egy perc , egy pillanat volt, szerelem lett,
egy vallomás ott az őszi fák alatt,
egy forró szenvedély, szellő suhogás.

Azt hittem, ez már engem elkerül,
legbelül már lecsendesedtem,
de most vihar van. lelkemben tombol.

Már tudom, nélküled magány volt a társam,
szavak csak hallgattak, némák maradtak,
szívemben áthidalhatatlan hálót szőtt a pók.

Remény mely most átjárta testemet,
szerelem, mely engem most felemelt,
s benne a vágy , mely egekig repít.

Szeretsz, szeretlek, ez nem tétova óda,
gyógyír lett, sötét remete lakomba,
leküzdötte önkéntes száműzetésem.

Már nem fáj, hogy valaha sebet kaptam,
nem fáj , hogy elestem, elbuktam a harcban,
sors te bitang, most megnyerem a viadalt!

Tanulj hát végre

Ács Nagy Éva

Tanulj hát végre

Ma annyi minden van fejembe,
mit tanulnom meg kéne végre.
 Istenért sem akar megmaradni,
égek majd ,  lefogok tuti bőgni!
Nem  értem, hogy tudnám rávenni,
hogy igen, tessék ott bent maradni!
Időm alig, kevés, mindjárt reggel,
csörög az a ronda vekker!
Még nem is aludtam eleget,
máris jön a hajnal , ébresztget!
Na most akkor csajszi  nagy hajrá,
pizsamádat tedd a vánkos alá.
Tanulj , tanulj hát hajnalig,
időd bőven van ,sok is addig!

Hajóm kormányosa

Ács Nagy Éva

Hajóm kormányosa

Kormányos vagyok, főnök a hajómon,
kormányzok,és a bajt mindig megoldom.
Kerülöm a vihart  a zátonyokat,
keresem  mindig a száraz-partokat.
Hol  horgonyt vetek , hajóm kikötöm,
s pihenésként  kicsit ott időzöm.
Boldogság szigete mi közel jön,
oda vinni hajóm ,  talán van erőm.
Ott megnyugszom , partot értem végre,
merülök szigetem kellős közepébe.

Visszaszámlálás! ( Mi lesz ebből )

Ács Nagy Éva
Visszaszámlálás! ( Mi lesz ebből )

Ma tudatosult bennem, az igaz való, nem lesz egyszerű ez a vizsga, fejemet fogtam, mi lesz ebből, hogy leszek, leszünk túl rajta? Ez kérdés, és a választ nem tudom, tanultam, jelentem, de annyi minden kiment a buksimból!Négy hét, aztán irány a vizsga, felkészülési idő van, de elég lesz-e?Ha folyamatosan tanulnék ez alatt, ami úgysem fog összejönni, akkor sem maradna meg ennyi minden az én izolálódott agyamban.Valami csodának kéne történnie, de vajon fog-e ? Vagy ülök csak és bámulok magam elé csendben mint bálám szamara!Hallgatom majd a csendet, de ez nem lesz jó, tuti, nem elég!! Meg kell szólalnom, elmondani azt amit tudok,.bizonyítani azt , hogy érek még valamit a korom ellenére. Bátorságot meríteni ahhoz, hogy merjek beszélni,Na akkor csajszikáim hajrá, elindult a vizsgadrukk, visszaszámlálás következik!! Ha volna centim, de ha megerőltettem magam talán akad, elkezdeném vágni a napokat. Mint a honvédségnél, katonalány voltam ,édesapám hivatásos katona volt, és a fiú tesóim is azok lettek, tudom a kiskatonák milyen lázban voltak, milyen boldogan vágták a centit!! Nos én is boldog vagyok, hogy vége lesz, számolom a napokat, centit elő!!! De azért még a neheze vissza van, ott egyedül leszek, nem lesznek a társaim akik mindent elkövetek, hogy segítsenek, én is, és súgjanak a másiknak!! De magunkra vagyunk ott utalva, most kellene a segítség, vagy mit tudom én, csak legyek túl rajta, és akkor a bilincs leesik a szívemről! Megszabadulok egy tehertől, no nem azt bánom ,hogy itt voltam egy évig, hanem ez a sok idegeskedés már nem nekem való. De most már végig csinálom, lesz ami lesz!! De hogy mi , azt sajnos nem tudom!! Nos akkor hajrá, számoljatok velem, csajok!! Indul a visszaszámlálás!!

Tengerparti álom

 Ács Nagy Éva

Tengerparti álom

Tengerparti nyár , csodás álom,
vágyam, hogy egyszer eljutok oda.
Mezítláb szaladok a forró homokba,
nincs bíborfelhő a láthatáron!

Álmomban, zsebembe kagylót gyűjtök,
s lent a víz mélyén táncot járok.
Ott valóra válnak az álmok,
sírás nincs, könny nem hullik, örülök.

Sellővé váltam csodás pillanatra,
a nyár üde , csábító szirénévé.
Vagy lettem én itt Euridiké,
lettem Orpheusz örök csábítója.

Ám de zátonyra futott szerelmem,
megölt, megfertőzte a féltékenység.
Tengerparti álmom , uralta sötétség,
de akkor is kell ő  ,és a nyár nekem.

Életre keltettél

Ács Nagy Éva
Életre keltettél

Elmentél , de még érzem közelséged ,
végig simít kezem lágy ívű testeden.
Erős vágyammal körbe fonva öleltelek ,
a szenvedély mint vihar söpört át lelkemen.
Szívemben sugárzott a nyugalom , boldogság ,
mimóza lelkem tudtam, hogy újra rád talált.
Megindult a vér lüktetve ereimben,
csábító szírén voltál , árnyék léted életre keltett !

SORS Haiku

SORS
Haiku
Írta .Ács Nagy Éva

Az idő haladt
szépen megöregedett
de ember maradt

Japán verscsokrok, 2.

SZERELMET ITT KAPOK
Imajo:2
Írta :Ács Nagy Éva

Haza találtam
Szép messzi tájon jártam
Honvágyam volt az
mi haza hozzád vonzott
Én itthon vagyok
Hol a te szemed ragyog
Nekem mosolyogsz
Szerelmet itt kaphatók

JÖSSZ VELEM
Mondo 2.
Írta :Ács Nagy Éva

Milyen az idő
Erősen fúj már a szél
Ki jössz velem a rétre

Meleg már a nap
Játszunk a fa tövében
Virágot szedni fogok

ADOM
Haiku,2
Írta:Ács Nagy Éva

Virágot szedtem
szívemet beletettem
Adom boldogan

OTTHON VAGYOK
Tanka 2.
Írta: Ács Nagy Éva

Szaladok feléd
Karodba futok gyorsan
Úgy mint aki fél
De nálad otthon vagyok
Biztonságod az enyém

FÉNYEK
Lámpásvers 2.
Írta:Ács Nagy Éva

Csak
fények
kellenek
az utamon
már


KAKASOM CSALFA
Dodoitsu 2.
Írta :Ács Nagy Éva

Kakasom félre lépett
Más tyúkjára vet szemet
Ki kapott tőlem nagyon
Tyúkom nem hagyom

Japán verscsokrok!

REMÉNY
Haiku 1.
Írta:Ács Nagy Éva

Repül a remény
Szívem eléje szalad
Ölel szorosan

VÁGYOM
Iku 1
Írta:Ács Nagy Éva

Szerelmem
Ölelni akar
Én várom

ÉLTET
Tanka 1.
Írta: Ács Nagy Éva

Munka éltető
Munkámba feledkezem
Felszabadulok
Kell nekem mint levegő
Különben ellustulok

LEGYEN VÉGRE
Imajo 1.
Írta:Ács Nagy Éva

Szeret a tavasz
Nekem rügyet ő fakaszt
Jöjj el már végre
A télnek legyen vége
Nyíljon ki szíved
Nyíljon a szép napfényre
Boldogság legyen
Minden jóember szívbe

EMLÉK
Lámpásvers 1.
Írta: Ács Nagy Éva

Egy
kedves
emlékem
újra élem
szép

MUNKA VAN
Dodoitsu 1.
Írta:Ács Nagy Éva

Törött már a kalapács
Mérgében törte párom
Most nyelet kell faragnom
Munka nem várhat


LESZEK NEKED
Mondo 1.
Írta:Ács Nagy Éva

Táncolsz még nekem
Forgunk egyet parketten
Leszek én a mindened

Neked táncolok
Álmomban újra lejtünk
Mindenem vagy kis kincsem