Véges az út
Ha belebetegszel is egyszer
tudod úgyis meghalunk,
megyünk előre, véges az utunk.
Egyszer lejár, s mindent itt hagyunk,
köszön nagyot előre a sorsunk,
előle sehová, semerre sem bújhatunk.
Ha egész életedben robotolsz,
végére őrlődsz, az ideg hamar roncsol,
éheztél, fáztál, nélkülöztél , hiába kiáltottál!
A világ hallgatott, a csend magával ragadott,
belebetegedtél, teljesen tönkre mentél,
elevenen még a halál kedvese lettél!
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése