Ott ültem a dombon
Várlak, várom mikor jössz el megint,
számolom a perceket ,kémlelem a végtelen.
Valahol messze ott vagy, ott hol a nap kél,
bíborszínében tűnsz fel a pirkadatnak.
Szivárványszínben pompázol az égen,
búcsút intesz az éj sötét árnyainak.
Ott ültem a dombon, a kedvenc fánk alatt,
reménykedem ,hogy a hajnal elhoz nekem, várlak!
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése