A szerelem örök

Ács Nagy Éva
A szerelem örök

Susog a fán a megsárgult levél,
feltámadt mellettem az őszi szél.
Hallgatom , most csak nekünk zenél,
álomról vagy valóságról mesél.

Hiába ért véget a forró nyár,
szerelmünk fénye vakít, örök már.
Eggyé forrt a lángja, azon a napon,
mikor megláttalak egy hajnalon.

Kezem feléd nyújtva adtam szívem,
egyesült ott veled szerelmesen .
Ígérted társad jóban, rosszban,
társad ,mert akkor igent mondtam.

Lehulltak mellettünk a levelek,
de én mindig együtt vagyok veled.
Nem számít nekünk idő,Tél vagy Nyár,
szerelmünk rügyezik, örökre már.

Jöhet ránk akármilyen, zord vihar,
elébe állok,örömmel s nem zavar.
Nem vagyok egyedül, szeretnek
nincs félelem ,elkerül, s én nevetek.

Búbánat most hát végleg temetlek,
magány , neked örökre búcsút intek.