Örök katona
(Apámnak szeretettel!)
Öreg katona ül az asztalnál a széken,
az élete történetén dolgozik éppen.
Kiszolgálta ő már rég az idejét,
laktanyában töltötte fél életét.
Kalandozott az Alpokban,
volt a magas víztoronyban.
Sokszor állva evett, sátorban aludt,őrtoronyban állt , védte a hazát.
Arra ment hová vezényelték,
parancsba adták ,ment ,vitték!
Nem kérdezték menni akarsz,
ment, mert számára parancs.
Ott volt a gáton , az árvizeken,
gáttat építtet, embereket mentet.
Érte vajon hát ő mit kapott?
nem mást csak kevés obsitot .
Most útilaput kötöttek talpára,
ennyi volt,a hazát kiszolgálta!
Pedig de maradt volna még,
de rá végleg nem voltszükség.
Élete értelme volt a hadsereg,
ott kint most majd mivé lesz?
Az élettel most a hétköznapokon mit kezd?
Ezért szépen emlékezik, írja történetét,
visszatér a sok kaland a szép emlék.
Felveszi még sokszor egyenruháját,
dalolja hangosan a sereg nótáját.
A fegyveréről mindig álmodik,
közben könnyes szeme lecsukódik.
Míg szíve dobban, az élete a hadsereg,
amit még mindig benne van, sosem felejt!.
S ha jő az óra , mikor újra menni kell,
katonaként megy,és úgy hal majd meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése