Ács Nagy Éva
A zene elhallgat
Az idő a mi zsarnokunk,
gyötör, kínoz megtépáz .
Számtalan sebet ejt rajtunk,
szívünk nem lázad ,úr a csend.
Tekintetünk semmit mondó,
s a motor lassabban dobog.
Ajkunk nem szól, némán hallgat,
senki nem kiált, mond nemet.
Mi tűrünk s fogyatkozunk,
arcunkon gyűlik már a ránc.
Következik egy utolsó tánc,
még egy vad, viharos románc.
Testünk fáradt, összeaszalódik,
s végén a tangó lassan elmúlik.
A zene végleg elhallgatott!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése