Tavaszi verses mese

Ács Nagy Éva
Tavaszi verses mese

Kerekeskút mellett a tanyán,
öntöztem a kertet hajdanán.
S ott füge fa van, pont rügyezik ,
lenge szélben is ,össze vissza hajladozik.

Lombos ágai közt, hol levél sem rezdül,
a szél most uralkodó táncra perdül.
Feketerigó bújik ott, jól eltakarva magát,
fázik,rajta van egy vásott nagykabát.
Ijedtében hamis hangon fütyörészik,
ha csendben vagy, pont hallatszik.
Tavaszi szélben szól lágyan ez a zene,
ajándékom nektek ez a tréfás mese.
Boldogság ragyog egy vérszívó szemében,
születésnapját ünnepli meg eképpen.
Kerékpárra ül most ez a buta szúnyog,
hát ebbe én most kicsit belepirulok!
Kulcslyukon át les unottan a világra,
orvul akar lecsapni áldozatára .
De ha nem vigyáz ,matrica lesz belőle ,
lepréselem elteszem jó lesz jövőre !