Szél ha süvít ,hordja a havat,
a mosoly az arcomra fagy.
Megfagyott ott kint a levegő,
csak a szobámban van jó idő.
A kismadár sem csicsereg,
kerüli ő is a hideg telet.
Téli álmot alszik a medve,
tavasszal lesz majd jó kedve.
Levél helyett a fa ágon zúzmara ül,
a tücsök is pihen,ő sem hegedül.
A virágok mind elhervadtak,
helyet adtak most a fagynak.
Most ő uralkodik mindenen,
de nem az emberi szíveken.
Vége lesz egyszer uralmának,
ha előtörnek a napsugarak.
Felmelegítik újra a tájat,
a fagy sírhat, odébb állhat.
S akkor minden végre feléled,
virágok lepik el megint a rétet.
A madarak a levegőben szállnak,
dalolva örülnek ismét a nyárnak.
A fa rügyezik újra, ágain levél nő,
éled, zöldell szinte az egész erdő.
Fagynak végre nyoma sincs,
a napfény a legszebb kincs!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése